A fekete lyuk egyik legmeghatározóbb tulajdonságát, a forgási sebességét a körülötte keringő forró gázanyag röntgenspektruma alapján tudják megbecsülni. Ez azonban nem egyszerű, eddig csak 30 szupernehéz fekete lyuknál sikerült. Dheeraj Pasham (MIT) és munkatársai a Science tudományos folyóiratban tették közzé, hogy ezúttal egy új módszerrel tudták megmérni egy újabb szupernehéz fekete lyuk forgási sebességét – írta a Csillagászat.hu.
A kutatók egy csillag erőszakos halálát használták fel a számításokhoz. Az úgynevezett árapály-katasztrófa során a csillagot egy szupernehéz fekete lyuk szakítja ketté. Az egyik fele szétrepül, a többit elnyeli a fekete lyuk. A csillagászok szerint a galaxisok központi fekete lyukai tíz-százezer évente produkálnak ilyet, ami a jelenlegi észlelési lehetőségekkel évente több tíz hasonló, megfigyelhető eseményt jelent.
Amikor a kutatók átnézték a NASA Chandra és Swift űrteleszkópja, valamint az Európai Űrügynökség XMM-Newton űrtávcsöve archív adatait, egy fényes, 131 másodpercenként ismétlődő periodikus jelet fedeztek fel. A jel meglepően hosszú ideig, legalább 450 napon át jelentkezett, ami Pasham szerint „igazán bizarr”. A kutató szerint az, hogy a jel több mint egy évig kitart, arra utal, hogy a fekete lyuk körül keringő anyagtól származik.
A fekete lyuk becsült tömegének alapján kiszámították, hogy milyen szűk lehet ez a pálya. A becslések szerint a fekete lyuk forgási sebessége legalább a lehetséges maximum 70 százaléka, vagyis a kerületi sebesség a fénysebesség 50 százaléka. Ez az érték egybeesik a többi szupernehéz fekete lyuk korábban megmért forgási sebességével.
A kutatásban elemzett, második megfigyelt, periodikus fényesedést mutató árapály-katasztrófát 2014 novemberében fedezték fel. Az első a felfedezése után csak néhány hétig tartott ki. Jon Miller, a tanulmány társszerzője szerint a 2031-ben útnak induló európai Athena röntgentávcső segítségével még többet lehet megtudni ezekről a jelenségekről.
