- A street art külföldön alapvetően hordoz magában olyan alműfajt, amelyet politikai üzenetekre használnak. Ez a fajta kifejezésmód nem áll távol a műfajtól, hiszen az utca elég jó közeg arra, hogy gyorsan, egyszerűen sok emberrel oszd meg a nézeteidet, gondolataidat, vagy a művészetedet – mondta lapunknak Nádudvari Noémi, a Színes Város kurátora a politikai vélemények utcai megjelenéseivel kapcsolatban. - Itthon a Magyar Kétfarkú Kutyapárt volt az első, amely próbált burkoltabban, vagy kevésbé burkoltan olyan akciókat véghez vinni – kátyúfestés, járdai repedések festése –, ami már abszolút street artnak minősül – részletezte. - De társadalomkritikának is felfoghatjuk, mert a városvezetéshez szól, arról, hogy milyen állapotban vannak a közterületek.
Nádudvari Noémi szerint a Kétfarkú Kutyapárt tevékenysége, és akár a Basky-jelenség is előszobája lehet az O1G mozgalomnak. - A kisvasutazó Orbán Viktor nagyon sok év után az első markáns, konkrét politikai üzenettel is ellátott utcai jelenség volt. Valamint egy nagy geg: először megpróbálták megvezetni az embereket, és azt a hatást kelteni, hogy – a szinte mindenki által ismert utcai művész – Banksy járt Budapesten. Holott ő sosem írja alá, és ilyen mértékben belpolitikával nem foglalkozik. Végül azonban felvállalta a Kétfarkú Kutyapárt, tőlük nem is olyan meglepő az akció, és meg is alkották a Basky nevet. Azóta újabb és újabb művek bukkannak fel – mesélte a kurátor.
Hasonló céllal készülhetett, mégis teljesen más megközelítést hordoz magában az év végi, rabszolgatörvény ellen kirobbant tüntetéseken feltűnt O1G felirat, amely Simicska Lajos 2015-ös, azóta már-már szállóigévé vált „Orbán egy geci” kijelentésének szókezdő betűiből áll össze. Az elmúlt időszakban számos, akár utcai, akár online megjelenését láthattunk: a skála a hóba vagy tengerparti homokba rajzolt, magyar zászlóra írt, paradicsomlevesben betűtésztából vagy mákos bejgliből kirakott kreatívabbnál kreatívabb változatokig terjed, de pólókra is nyomták a három betűt, és az Instagramon több mint ötezer képet találunk a hashtagre keresve.
- Ha visszatekintünk a történelemben, már az egyiptomi piramisokon is találtak firkálást. Az ókori Rómában is hoztak törvényeket, mert összefirkálták a várost obszcén bujálkodással, politikai és vulgáris feliratokkal. Ilyen mindig is volt. Akkor az egy közönséges irkafirka volt, ma pedig esetleg múzeumban őrzik – mondta lapunknak Fekete Valér, művésznevén Sior street art művész. A két éve Edinburghban élő történelem-francia szakos tanár inkább a kétkezi munkát választotta, hogy családjának más életet tudjon nyújtani. Jelenleg tetőkön dolgozik, nagynyomású vízsugárral, és gyakran ő maga is felfest egy-egy O1G feliratot. Bár úgy tapasztalta, hogy politikai graffitiket sok esetben szélsőséges (skinhead, náci, rasszista) csoportok készítenek – amelyek gyakran végtelenül primitívek is –, az általa ismert művészek nem, „rosszarcú vagy kellemetlen alakok”, hanem becsületes, törekvő emberek. Ugyanezt gondolja az O1G felfestésében, vagy bármilyen megjelenítésében részt vállalókról: értelmes, gondolkodó emberekről van szó.
Azt azonban, hogy a három betű az utcai művészetek közé sorolható-e, egyikőjük sem tudná meghatározni. Nádudvari Noémi szerint az O1G sokkal inkább jelenség, vagy mozgalom. - Nekem inkább firka, de közben mégsem az, mert konkrét jelentést hordoz magában, szükséges egyfajta belső tudás a megértéséhez, mint a graffiti esetében – hangsúlyozta. Majd hozzátette: abból a szempontból viszont elrugaszkodik a műfajtól, hogy nem feltétlenül kell utcai felületen megjelennie, és egy adott közönség – a tüntetésen résztvevők – előtt már ismert volt a jelentése, míg a graffitinél ez általában nem egyértelmű. - Inkább fifikás népművészetnek tartom. Mindenki lehet önjelölt alkotó, az egyedisége és izgalmassága pedig főként abban áll, hogy még milyen felületet, formátumot lehet rá kitalálni, milyen rejtett lehetőségei vannak – fűzte hozzá a kurátor.
Fekete Valér úgy látja, a street art rendkívül változatos megjelenési formáit tekintve, akár e felirat megjelenítését is tekinthetjük annak. - Van több tízezer művész, és több millió ember, aki csak a maga kedvére firkálgat, van, aki, ruhát köt fához, más képeket ragaszt ki, van, aki leírja a nevét ötszázezerszer az életében, megint más csak vonatokat fest, vagy csak falakat, van, aki legálisan, míg más illegálisan – részletezte. S hozzáfűzte: - ahogy kortörténeti emlékké vált egy „Ruszkik haza!” felirat, vagy épp egy Gerő, Rákosi nevével összefirkált kirakat az ötvenes években, úgy elképzelhető, hogy ezek a feliratok is megmaradnak majd egy kor lenyomataiként.
Az alkotó ugyanakkor hangsúlyozta, elkeserítőnek tartja, hogy mindez ilyen elementáris erővel tört ki az emberekből. - El lehetne gondolkodni, hogy kerül olyan helyzetbe egy ország, hogy egy nagyon frivol és mocskos mondatot ír boldog-boldogtalan mindenhova. Szomorú, ha oda jut egy úgynevezett fiatal demokrácia, hogy az állampolgárok így tudják kifejezni legmélyebb megvetésüket egy politikai kurzussal szemben.
