Hamarosan véget érhet a svéd belpolitikai válság, amely négy hónapja, a szeptemberi parlamenti választás óta tart. Stefan Löfven szociáldemokrata miniszterelnök ugyanis megállapodott két, a hagyományosan a jobboldali Mérsékelt Párttal szavazó politikai erővel, a Centrumpárttal és a liberálisokkal – kiegészülve a baloldali Zöldekkel – a közös kormányzásról. A négy formációnak azonban együttesen nincs meg a kellő többsége a törvényhozásban, a Riksdagban, 167 képviselővel rendelkeznek a 349 tagú parlamentben. Ezért a Balpárt külső támogatására lesznek utalva.
Az országban rendkívül bizonytalan belpolitikai helyzet alakult ki a szeptemberi választás után, s ha a következő másfél hét folyamán mégsem sikerülne megválasztani az új miniszterelnököt, akkor 1958 óta, azaz bő hat évtized után először, előrehozott választást kell rendezni, ami egyébként felmérések szerint nemhogy nem hozna pozitív változást, hanem még a mostaniaknál is instabilabbá válna az ország.
Bár Stefan Löfven szociáldemokrata pártja kapta a legtöbb voksot a parlamenti választáson, száz év óta mégis a legrosszabb eredményt érte el. Ugyanakkor a jobboldal nem szerzett elég mandátumot a stabil kormányalakításhoz. A mérleg nyelve a Svéd Demokraták nevű bevándorlásellenes, populista párt lett.
A belpolitikai válságban a parlament elnöke, Andreas Norlen lépett elő legfontosabb szereplővé. Január 14-ig, hétfőig adott időt a két nagy pártvezetőnek arra, hogy találjanak kiutat a jelenlegi válságból. Norlen csütörtökön találkozott velük, de túlságosan megnyugtató választ egyiküktől sem kapott. Pénteken délelőtt aztán megtörtént az áttörés, s bejelentették a szociáldemokraták megállapodását a Zöldekkel, a Centrumpárttal, illetve a liberálisokkal. A parlament elnöke hétfőn estefelé jelenti be, kit jelöl kormányfőnek, a megegyezés után azonban minden bizonnyal a hivatalban lévő Löfvent kéri fel. A törvényhozás szerdán tart bizalmi szavazást. Amennyiben a jelölt kudarcot vallana, egy héttel később, január 23-án rendezik az utolsó voksolást. Ha itt sem sikerülne megoldást találni, elkerülhetetlenné válik az előrehozott választás.
Svédország a „negatív parlamentarizmus” őshazája. Ez azt jelenti, hogy a 349 tagú Svéd Királyságban a miniszterelnöknek nem szükséges többségre szert tennie a Riksdagban, de ha a képviselők többsége ellene szavaz, akkor szednie kell a sátorfáját. A cél ezzel a gyakorlattal az, hogy zavaros belpolitikai időkben is ki lehessen jelölni valakit a kormányfői tisztségre. Klasszikus példa erre: 1978-79-ben Ola Ullsten kabinetjét mindössze 39 képviselő támogatta, ez mégis elég volt megválasztásához, mivel a szociáldemokraták tartózkodtak a szavazásnál.
Löfven igyekezett taktikázni a tárgyalások finisében. A szociáldemokrata miniszterelnök retorikájában egyértelmű jobbra fordulás volt tapasztalható, például a munkavállalók jogait, a piacgazdaságot illetően, mindeközben ügyelni próbált arra, hogy ne veszítse el a Balpárt támogatását. A tradicionálisan a jobboldallal szavazó két kis párttal való megállapodása során is komoly engedményeket kellett tennie. Jelentős változás várható az egyébként nem túl népszerű, még hivatalban lévő Löfven-kormány pénzügypolitikájában. A korábbi évek adóemelésével szemben most adócsökkentéseket helyezett kilátásba, jelentősebb támogatást biztosítana a lakásvásárláshoz, illetve nem kívánja megnyirbálni a nyereségadót. Újraszabályozzák a menekültek svéd nyelvtanulására vonatkozó előírásokat és egyes bűncselekményeket keményebben szankcionálnak.
A kérdés az, hogy a Balpárt a jobboldalnak tett engedményeket elnézi-e Löfvennek. A negatív parlamentarizmus miatt azonban a kormányfő számára az is elég, ha a párt képviselői tartózkodnak a bizalmi szavazásnál.
Amint az várható volt, a Mérsékelt Párt és a kereszténydemokraták keményen kikeltek a jobboldali szövetség felbomlását előidéző két párt ellen. A kereszténydemokrata Sara Skyttedal árulónak minősítette a két tömörülést Twitter bejegyzésében. Ulf Kristersson pedig azt közölte, a 2006-ban alapított szövetség nemzeti szinten felbomlott.
A svédek már nagyon várják, hogy végre történjen valami. Az elmúlt hetek bizonytalansága fásulttá tette a társadalmat, egy felmérés szerint 60 százalék látja úgy, hogy rossz irányba haladnak a dolgok. Egy előrehozott választástól sem lehetne sok jót várni, előre borítékolható, hogy a Svéd Demokraták növelnék mandátumaik számát. Ez pedig további önbizalmat adna az európai populista pártoknak a májusi európai parlamenti választás előtt. Míg a szeptemberi választáson 17,5 százalékot szerzett Jimmie Akesson pártja, most több közvélemény-kutatás is 20 százalék felett látja a politikai erőt.
