Hosszas kutatómunkát követelt, míg kiderült, hogy a rabszolgatörvényt kik is kérték. De mielőtt a helyes megfejtést elárulnánk, érdemes végigkísérni a közfelháborodást kiváltó döntés felelősségáthárítási folyamatának rövid történetét.
Kezdetben a kormány a tömeges munkavállalói igényekre hivatkozott, míg ki nem derült: a dolgozóknak elenyészően kis hányada kíván többletmunkával keresethez jutni. Ezután a multinacionális munkáltatókra, elsősorban az autógyárakra és az üzletláncokra szállt át az ötletadás vádja, de ez sem állta ki az igazság próbáját: az eddig engedélyezett éves 300 órás túlóra keretet általában meg sem közelítették.
A megoldással végül miniszterelnök állt elő: "Azt az illúziót fel kell adnunk, hogy a mai gazdasági növekedésünk új emberek munkába állításával érhető el. Nem érdemes olyan gazdaságpolitikát csinálni, ami ennél több ember munkáját igényli." A rabszolgatörvényt azért hozták - érvelt Orbán -, mert "sok vállalkozónak stikliket kell alkalmaznia, ha túlórában akarja alkalmazni az embereket. Ezen segít ez a törvény."
A vállalkozói szervezetek azonban élénken tiltakoztak a meggyanúsítás ellen. Érdekképviselőik eskü alatt vallották: eszük ágában sem volt az illegális túlóráztatás törvényesítése. Viszont azt tapasztalták, hogy az egyre növekvő munkaerőhiány miatt a túldolgoztatott emberek tömegei váltanak munkahelyet, ezzel nehéz helyzetbe hozzák a tulajdonosok által kitűzött célok teljesítésére képtelen vezetőket, akik ezért maguk is gyakran vándorbotot vettek a kezükbe. A gazdaság bővülése, a kormányfő unalomig ismételt víziója, így lelassul.
S hogy kik vágytak a rabszolgatörvényre? Hát a gázszerelők! Akiket ha napestig túlóráztatnának, akkor sem tudnának minden igényt időben kielégíteni. Viszont egyikük már a leggazdagabbak toplistájának az élére hágott.