Bár január első napjaiban a szaktárca sajtóközleményben adta hírül, hogy zökkenőmentesen elindult az új egységes sürgősségi ellátórendszer, a gyakorlatban nem következett be a Kásler Miklós miniszter által még karácsony előtt elrendelt csoda. A sürgősségi osztályok változatlanul nehezen küzdenek meg a betegáradattal. Noha a szaktárca vezetője január elsejei határidővel újfajta működésre utasította a sürgősségi ellátást végzőket, ennek a személyi és informatikai feltételeit nem sikerült megteremteni.
A gyorsabb és differenciáltabb ellátást elrendelő jogszabály az év vége előtt tíz nappal jelent meg. Eszerint például a küszöb átlépése után legfeljebb öt percen belül el kellene dőlnie, hogy kinek, milyen gyors ellátásra van szüksége. Ezt a feladatot az úgynevezett triázs szakemberek – speciálisan képzett diplomás ápolók – végzik. Az érkezők a besorolásuk szerint lehetnek újraélesztendők, kritikus állapotúak, sürgősen ellátandók, kevésbé sürgős esetek, valamint halaszthatók. Az utóbbi két csoportba tartozókat egy újonnan rendszerbe állított ellátóhelyre, az úgynevezett „akut alapellátási egységhez” kellene irányítania a triázsoknak. Ez az ellátási forma funkcióját tekintve leginkább az alapellátási ügyeletnek megfelelő szolgáltatás, azzal a különbséggel, hogy itt nem biztos, hogy orvos látja el a pácienseket. Az akut alapellátási egységben ha nincs orvos, akkor a betegellátás már rábízható sürgősségi gyakorlatot szerzett rezidensre, mentőtisztre, vagy diplomás ápolóra is.
Az új jogszabály nem csak a beteg fogadási körülményeit, de az adatrögzítést is szigorította. Az eddigieknél jóval több és részletesebb információkat kellene gyűjteni a páciensekről a sürgősségin dolgozóknak. Így például azt, hogy mikor érkezett, mikor, ki látta, milyen diagnosztikai vizsgálat történt, meddig tartott stb., azaz a beteggel kapcsolatos összes beavatkozás kezdetének és végének az időpontját is elektronikusan rögzíteniük kellene. Ehhez azonban még nem készült el, így nem is állt rendszerbe az informatikai program. Az ellátók most kézzel írják az adatokat. Azaz, ha most valaki arra lenne kíváncsi, hogy megtörtént-e öt percen belül az első triázs, vagy hol csúszott meg időben a beteg ellátása, csak úgy lehetne megtudni, ha valaki egyenként átlapozná a kórlapokat. De egyébként erre sincs ember az intézményekben.
Az új jogszabály gyakorlati alkalmazása más területeken is meglehetősen gyengén vizsgázott. A lapunk által felkeresett sürgősségi centrumokban látszólag minden az előírás szerint működött. Volt triázs, betegtájékoztatással foglalkozó munkatárs, és szinte mindenütt kiírták egy vizsgáló ajtajára: Akut Alapellátási Egység.
Ám a sor, a várakozási idő nem rövidült, pedig a változtatásnak épp ez lett volna az értelme. Sőt az ünnepek alatt ugyanannyi orvosra jóval több beteg jutott. Az ünnepek alatt ugyanis az átlagosnál húsz-huszonöt százalékkal többen kértek sürgősségi ellátást a centrumokban.
A lapunk által megkérdezett főigazgatók a helyzetet azzal magyarázták, hogy az ellátás gyorsításhoz a jogszabály helyett elsősorban több orvosra, triázs nővérre lenne szükségük. Ám a rendelet megjelenése óta eltelt idő alatt nem lettek többen a szakmához értő, munkát keresők. De ha lettek is volna, az álláspályázatok kiírására sem volt elég az idő. Ezért, hogy megfelelhessenek az új előírásoknak, más osztályokról hívtak a többlet feladatokra helyettesítőt, vagy csak megsokszorozták az egy emberre jutó feladatot. Így lett a triázs nővér egyidejűleg betegút szervező és tájékoztató munkatárs, valamint az akut alapellátási egységben is a szakember. A sok feladatot ellátók pedig éppen odaszaladnak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ez a rendelet megjelenése előtt is pont így működött.
Az akut alapellátási egységbe sorolható nem sürgős esetekkel azonban máris van egy komoly szakmai probléma – állítja lapunknak az egyik intézményvezető. A súlyos eseteknél egyértelmű a helyzet, ott nem lehet nagyot tévedni, ám a nem súlyosnak ítélt banális panasz rejthet komoly életveszélyes bajt. Azaz éppen az ő ellátásuknál kell nagyon résen lenni. S miután ezt a feladatot elvben elláthatná nem orvos is, nagy a tévedés lehetősége, előfordulhat, hogy éppen olyan valakit küldenek onnan haza, aki akár útközben meghal. Ezért a főigazgató úgy döntött, hogy az ő intézményében beteg csak akkor bocsátható el a sürgősségiről, ha azt orvos látta. Azaz most is mindenki ugyanabban a sorban van, mintha nem is szervezték volna át a rendszert.
