Néhány hete még igyekeztek a cégek kipuhatolni, mit szólnának dolgozóik, ha bevezetnék az évi 400 túlórát. Ám ezek a hangok mostanra elültek: egyértelmű megtorpanást érzékelünk a munkáltatók részéről – fogalmazott érdeklődésünkre Székely Tamás. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke visszatartó erőt tulajdonít az utcai tiltakozásoknak. A cégek most inkább kivárnak: nem szeretnének ugyanis a jelenlegi felfokozott politikai hangulatban célkeresztbe kerülni. (Így járt például a Henkel, amely 68 órás munkahetet vezetett be, majd a minap közleményben nehezményezte, hogy emiatt a sajtó kedvezőtlen színben tüntette fel.)
A szakszervezeti vezetőt annak kapcsán kérdeztük: érzékelik-e, hogy a munkáltatók a gyakorlatban is alkalmazni kívánják a Fidesz által múlt év végén sebtiben megszavazott, sorozatos demonstrációkat kiváltó túlóratörvény adta lehetőségeket. A rabszolgatörvényként elhíresült módosítás értelmében az eddigi évi 250 órányi túlórakeret 400-ra emelkedik – igaz, elrendeléséhez a dolgozó írásos hozzájárulása szükséges.
A beleegyezést azonban nem is olyan nehéz elérni a dolgozóknál, ha azt például a juttatásokról szóló megállapodással együtt íratják alá. Az egyik munkavállalóval ez már megtörténhetett. A szakszervezethez is eljutott dokumentum egyik pontja a Szép-kártya-juttatásokról szólt, a másik az évi 400 órányi túlóra vállalásáról – idézett egy munkajogilag aggályos esetet Székely Tamás. Konkrét nevet nem említett, de jelezte: az érintett nem a szakszervezetük képviselte területen dolgozik.
Az egyre súlyosabb munkaerőhiány mérséklésére kitalált túlóratörvény leginkább az ipart – azon belül is a járműgyártást – érintheti: itt már több mint 25 ezer a betöltetlen álláshely. A multicégek által bejelentett újabb, milliárdos beruházások további munkaerőt igényelnek. A túlórakeret 150 órás növelése viszont 12 munkavállaló esetében egy év alatt kiteszi plusz egy dolgozó munkáját. László Zoltán, a nehéz-, gép- és autóipari területek dolgozóit képviselő Vasas Szakszervezet alelnöke látja is egyes cégek túlóranövelési szándékainak apróbb jeleit. Négy cég esetében például felmondták a kérdést eddig szabályozó kollektív szerződést, egy helyen pedig megszakították a tárgyalásokat.
Az új törvény kapcsán az a helyzet állt elő, hogy a kollektív szerződésben elrendelhető évi 300 túlóránál egyéni megállapodásokkal több, évi 400 túlóra rendelhető el. Az iparban ugyanakkor az év eleje uborkaszezonnak számít: ilyenkor elemzik a tavasszal várható megrendeléseket. Egy ilyen horderejű kérdés, mint a munkaidő szabályozása, hosszas előkészítést igényel a vállalatoknál. Így várhatóan több hónap is eltelik majd, mire megjelennek a cégek életében a komolyabb változások – magyarázza László Zoltán. Szerinte nem az a fő probléma, hogy néhány cég él-e majd a 400 órás túlóráztatással, hanem az, hogy a kormány egyáltalán adott erre lehetőséget, és közben azzal érvel: úgysem fogják majd alkalmazni. Ez olyan, mintha egy kisvárosban felállítanának egy guillotine-t, és azt mondanák, úgysem fogjuk használni. Akkor minek állítják fel? – tette fel a kérdést.
László Zoltán megjegyezte: a munkavállalók egy része hajlamos az önkizsákmányolásra, mivel a túlórázásban pénzkereseti lehetőséget látnak. Az érdekvédő szerint azonban a dolgozók túlhajtása helyett a hatékonyabb munkaszervezésre és az alapbérek emelésére volna szükség. A végletekig kizsigerelt dolgozók ugyanis egyszer csak ráomlanak majd a szociális és egészségügyi rendszerre. Annak pedig az egész társadalom fizetheti majd meg az árát.
