Kövér László mindig komolyan gondolja. Akkor is, amikor szigorúan igyekszik megóvni a Házat az ellenség aknamunkájától. Akkor is, amikor kötelet ajánl mindazoknak, akik nem azt vallják, amit ő helyesnek tart. És akkor is, amikor elvi alapon értelmezi a történelmet, egyúttal üdvözítő megoldást kínálva a híveknek. Ez különbözteti meg őt azoktól a megmondóemberektől, akik előírásszerűen felmondják a kijelölt propagandaszólamokat, mert – többek között – arra tartják őket.
Kövér László mindig meggyőződésből beszél. Ebben hasonlít néhány olyan elődjére, aki még az átkos időkben igyekezett a saját képére formálni a valóságot, egyúttal receptet szolgáltatva a megkívánt viselkedésre is. Mondhatnánk, jól elsajátította ezeket a módszereket, még ha – természetesen - napjainkban ellenkező előjellel alkalmazza is őket, mint az egykori kommunisták.
Érdemes tehát elgondolkozni azon is, hogy szerinte - miként azt Lentiben kijelentette - a magyar történelmet az építők és a rombolók párharca kíséri végig. Ha valaki rögtön nem értené, az építők azok, akik 2010 óta hatalmon tartják Kövér Lászlót és csapatát. A házelnök ugyan e ponton kissé csúsztat, hiszen a választópolgárok többségéről beszél, miközben nyilván tisztában van vele, hogy a kétharmadok csak a választási matematikának köszönhetők. Nem kétséges viszont, hogy a rombolás erőihez sorol bárkit, aki valamiért nem a Fideszt támogatja. Itt aztán még belekever egy kis aktuálpolitikát – hogy mindenki értse – a migrációval. Mivel valóban hisz benne, hogy a félelmet csak úgy lehet fenntartani, ha minél több bevándorlót festenek a falra.
Aggódni azonban nem kell: a jók mindig győznek, az építők „jobbak és erősebbek” a rombolóknál. Kövér László ezt is komolyan gondolja, akárcsak azt, hogy a hit csodákra képes. Az meg láthatóan nem érdekli, hogy nagy elődei hova jutottak ezzel.