A hét esztendőt megélt Erzsébet-utalvány születése, hiába, hogy egy felettébb hányatott életű Árpád-házi szentről kapta a nevét, bűnben fogant. A Fidesz-kormány ugyanis a 2010-es évek elején - a nemzeti jelleg prioritásának jegyében - hirtelen elhatározással kiseprűzte Magyarországról azt a két, nagy hagyománnyal rendelkező étkezési jegykibocsátót, amelyeknek egyetlen hibája akadt, de az jókora: külföldi tulajdonban voltak.
A gazdasági kiszorítás végül is jogtalannak bizonyult. Orbánék ugyanis úgy emelték meg a korábbi utalványok adótartalmát, hogy azok versenyképtelenné váljanak a frissen megjelent társaik, az Erzsébet- (és a SZÉP-) kártyák mellett. A nemzetközi intézmények azonban nem mutatkoztak NER-barátnak. A Világbank mellett működő Beruházási Vitákat Rendező Szervezet jogtalannak ítélte az Orbán-kormány lépését, ezért több milliárd forintos bírságot is kirótt 2016-ban, kártérítés gyanánt, mert a Fidesz még egy rendszerváltás előtti beruházásvédelmi egyezményt is megszegett.
Pedig az Erzsébet-utalványok bevezetésekor öndicséretben nem szűkölködött a konstrukció, ezt a béren kívüli juttatások alappillérének tekintették. Akadt olyan, a kormány által futtatott szakértő, aki az Európai Unióban egyedülálló innovációs csúcsként tisztelgett Erzsébet előtt, hiszen - legalábbis ezt sugallták - a bevételt rászoruló gyermekek üdültetésére fordítják.
A rendíthetetlen alappillér azonban 2018 utolsó napján kidőlt a sorból. Az innovációs csúcs kártyavárként omlott össze. Kormányzati akaratból a forgalmazás megszűnt, a befogadás még egy esztendős haladékot kapott.
Amikor a tavalyi választások előtt, amolyan buzdításként a nyugdíjasoknak még kiosztották a 10 ezer forintos utalványokat, már biztosak voltunk benne, hogy a máskor karácsonykor szokásos hangulatjavítónak ez a hattyúdala. A cafetéria nyáron bejelentett kivégzésekor már végképp nem lehettek illúzióink. Az Erzsébet-utalvány már az ártatlanul üldözöttek és a koldusok védőszentjének oltalmára se számíthat.