Honlapjukon kiemelték, hogy a foltos szalamandra (salamandra salamandra) a legnagyobb és leglátványosabb farkos kétéltűnk, hazánkban más állattal gyakorlatilag összetéveszthetetlen. Testhossza felnőtt korában átlagosan 20 centiméter körüli. Szemei nagyok, kiemelkedők, pupillája sötét. Háta és oldala fényes fekete, amelyet világos- vagy sötétsárga foltok tarkítanak. Néhány állományánál előfordulnak olyan egyedek, amelyeken a foltok narancs- vagy tűzvörösek, hazánkban ilyenekkel leggyakrabban a Börzsönyben találkozhatunk. A feltűnő mintázata mirigyeinek mérgező váladékára hívja fel a figyelmet, mely a ragadozók elleni védekezésül szolgál.
Bár a szalamandra hegyvidékeink magasabb régióiban a leggyakoribb, dombvidékeken és hegylábi területeken is előfordul. Hazai populációi szigetszerűen fordulnak elő és nagy genetikai változatosságot mutatnak. Legnagyobb állományai az Északi-középhegységben találhatóak, a Börzsönytől a Zemplénig 200-300 méteres tengerszinttől felfelé. A Dunántúlon szűkebb az elterjedése, a nyugati határszélen előfordul az Őrségben, valamint a Soproni- és a Kőszegi-hegységben. Kicsiny maradványpopulációi élnek a Visegrádi- és a Budai-hegységben is, ez utóbbira 2008-ban derült fény.
A foltos szalamandra általában éjszaka aktív, szürkületkor jön elő, azonban nyirkos, esős időben napközben is találkozhatunk vele. Nappal többnyire nedves üregekben, fák gyökerei között vagy kövek alatt tanyázik. Kedveli az erdők talaját borító vastag moha- és avarréteget is, melyek szintén búvóhelyéül szolgálnak. Télen mélyebb üregekbe húzódik. Táplálékát általában lassan mozgó gerinctelenek (giliszták, meztelencsigák, ízeltlábúak) alkotják. A kifejlett példányok a vizet csak a szaporodási időszakban keresik fel.
A foltos szalamandra Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.
Közvetlenül veszélyezteti a lárvák kifejlődéséhez szükséges tiszta, friss vizű források, lassú folyású patakok, csermelyek számának fogyatkozása. Élőhelyeinek egyre szárazabbá válása jelentősen csökkenti a szalamandrák fennmaradásának esélyeit. A természetvédelmi szempontból átgondolatlan tarvágások a kifejlett szalamandrák búvóhelyeit és a mikroklímát is tönkreteszik. Esős időben az egyébként gyér gépkocsiforgalmat bonyolító erdészeti utakon is gyakran láthatunk elgázolt szalamandrákat, forgalmasabb utakon pedig gyakorlatilag nincs esélyük a túlélésre. Korábban a szalamandrát előszeretettel gyűjtötték terráriumi tartás céljából is, ez a szokás manapság már kevésbé jellemző.
Napjainkban a foltos szalamandrára leselkedő legfőbb veszedelmet a világszerte több helyen felbukkanó Batrachochytrium salamandrivorans, a szalamandraevő kitridgomba jelenti. Ez a farkos kétéltűeket fenyegető rajzóspórás gomba a jelenlegi ismereteink szerint a kétéltűek globális kereskedelmén keresztül jutott el új területekre. A kórokozó az állatok testfelületén elszaporodva apró lyukakat és fekélyeket okoz, a bőr hámlásnak indul. Az állat lefogy, mozgása koordinálatlanná válik. A fertőzésre érzékeny fajok esetében (mint amilyen a foltos szalamandra is) a kór rövid időn belül az egyedek pusztulását okozza.
Habár hazánkban a kór ezidáig nem ütötte fel a fejét, a kórokozó terjedésének megállítása érdekében Magyarországon 2017 júliusa óta tilos a szalamandrafélék (Salamandridae) és a szögletesfogsorú-gőtefélék (Hynobiidae) bármely fajának, valamint a koreai hasadékszalamandrának (Karsenia koreana) a tartása, tenyésztése, forgalmazása. A 2017 júliusa előtt beszerzett egyedek életük végig megtarthatóak, de szaporításuk már illegálisnak minősül.
