René Benko, 41 éves üzletember, milliárdos, a tíz leggazdagabb osztrák egyike. Idén őt választotta az „Év emberének” a tekintélyes gazdasági folyóirat, a Trend. Szinte magától értetődően esett rá a választás, fantasztikus üzleteket csinált, vagy tett pontot korábban megkezdett vállalkozásaira 2018-ban.
A Krone-Kurier üzlet
Kezdjük a legutolsó akcióval. November közepén robbant a hír: a tiroli születésű férfiú bevásárolta magát Ausztria legnagyobb példányszámú bulvárlapjába, a naponta kétmillió ember által olvasott Neue Kronen Zeitungba, valamint a hatszázezres olvasótábort felmutató, harmadik legnagyobb napilapba, a Kurierba. A vásárlás úgy történt, hogy Benko (akinek magyar szüleit még Benkőnek hívták) szép csendben fél évig tárgyalt a két lap felét tulajdonló német Funke kiadói csoporttal, a megbeszélések végén övé lett a Krone 24,5, illetve a Kurier 24,22 százaléka. A népszerű napilapok másik fele a Dichand családé, egészen pontosan a nyolc éve elhunyt lapalapító Hans Dichand özvegyének és három gyermekének a tulajdona. Fejenként 12,8 százalékkal rendelkeznek, s a három gyermek legkisebbike, Christoph Dichand a főszerkesztői posztot is betölti a Kronen Zeitungnál. Hans Dichand példátlan befolyású médiacár volt Ausztriában, s jogászkörökben ma is fantasztikusnak tartott szerződést kötött a korábban WAZ-csoportnak nevezett német Funkéval. Kikötötte például, hogy a Krone adott gazdasági eredményeitől függetlenül neki minden évben 10 millió euró elő-nyereség jár. De azt is elérte, hogy ha német partnere eladná tulajdonának a felét, azaz 25 százalékot, akkor a maradékra Dichandékat elővásárlási jog illetné meg.
A Funke az örökös patt miatt régóta próbált szabadulni saját részétől, megválni az eladhatatlan portékától. A sokáig megbonthatatlan Dichand tulajdoni hányad nyolc év után osztódott nemrég négyfelé, ekkor csillant meg a remény, hogy a család tagjai egyszer külön-külön döntenek majd. A német csoport tehát tárgyalást kezdett a Dichand családdal, amely a megbeszélések közben zavartalanul pert indított a Funke ellen valamely korábbi vitás kérdésben. Emiatt a német csoportnál annyira megharagudtak, hogy a kitartóan kopogtató René Benkónak adtak el akkora hányadot, amennyit csak lehetett, állítólag 80 millió euróért.
Benkóról köztudott, hogy nem szereti a kisebbségi tulajdont, hiszen azzal sokat nem tud kezdeni. Rögtön akcióba is lendült, ebédre hívta Christoph Dichandot, s úgy hírlik, ajánlatot tett az osztrák tulajdonrészre. A tulajdonos-főszerkesztő ugyan kikosarazta, de Benko szerint csak egyelőre. A Krone-Kurier-üzlet kitudódásának másnapján a médiától magát addig távol tartó milliárdos – mint minden évben - hatalmas bulit rendezett a tulajdonában lévő bécsi Park Hyatt nevű szállodában, amúgy tiroli módra, ahová a bécsi politikai, üzleti és kulturális élet kitűnőségeit hívta meg. Sebastian Kurz kancellárral az élen számos befolyásos ember elment Benko szállodájába, jóllehet a kartellhivatal még nem adta áldását a lapok megvásárlására. Az ellenséggé vált Dichand házaspár azonban, amelynek különösen női tagja, a Heute című napilapot vezető Eva szeret társaságban forogni, tüntetően távol maradt.
A semmiből kezdte
Miért van szüksége az ingatlanok és a kereskedelem világába naggyá lett újgazdagnak a médiára? Valószínűleg mindenekelőtt azért, adták meg a jól értesültek a választ, hogy a René Benko név végre országos, s ha lehet, messze azon túli ismertségre tegyen szert. Ne csak szűk üzleti körökben legyen köztudott, hogy a zseniális üzleti ötletekre, gyors döntésekre képes ifjú titán tőkeerős is, s vállalkozásai szilárd alapokon állnak. Hadd tekintsék őt komoly bizniszcsinálónak, olyan családi vállalatbirodalom felépítőjének, mint amilyen egykoron az olasz Agnelli-impérium volt.
Benko a semmiből kezdte, önkormányzati alkalmazott apjával, óvónő anyjával tisztes egyszerűségben éltek. A fiú ímmel-ámmal végezte az általános és a középiskolát, az érettségi évében annyi hiányzása volt, hogy nem engedték vizsgázni. Pedig egyáltalán nem ült a fenekén, lepukkadt tetőterek luxuskivitelezésű rekonstrukciójára talált ki ötleteket, ezekből nem csupán egy építési vállalkozó gazdagodott meg, de ő is szép pénzt keresett. Kereskedelmi főiskolára ment a nehezen megszerzett matura után, be már nem fejezte, hívta az üzleti világ. Ismerősei szerint eredeti elképzeléseit mindig is nagyszerű meggyőző erővel tudta előadni. Jövőre az ezredfordulón tákolni kezdett vállalkozása, a Signa Holding, immár milliárdos konszernné válva ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. „Nagyon jó az üzleti szimatom, villámgyorsan döntök, ha jó vásárlási lehetőség adódik, s ha a döntés megszületett, azonnal cselekszem” – foglalta össze saját erényeit a sikerember.
Pénze – vagy a sajátja vagy a másé – mindig volt. Még nem volt húszéves, amikor egy tiroli bankár lenyűgözésével meg tudott venni egy teljes egészségügyi központot. Évekig élvezte a tiroli pénzemberek bizalmát, helyükre 24 éves korában Karl Kovarik lépett, a Stroh benzinkútlánc tulajdonosa, aki nem félt 26 millió eurót betenni Benko bizniszébe, s ezzel az ingatlanokban, kereskedelmi üzletekben 50 százalékos részhez jutni. Amikor Kovarik 2009-ben egészségi okokra hivatkozva kiszállt az akkor már felívelő Signából, helyét megint csak egy pár számmal tőkeerősebb üzletemberek vették át.
Előbb egy igazi szupergazdag vállalkozó, a főképpen a hajózási bizniszben utazó görög milliárdos, George Economou bukkant fel, majd később az izraeli börtönöket belülről is ismerő, gyémántkereskedő világutazó izraeli Beny Steinmetz is kedvet kapott a partnerségre. Ők az operatív tevékenységben nem vettek részt, csak a pénzüket adták ingatlanok megvételéhez, fejlesztéséhez, értékesítéséhez. Idővel el is tűntek a tisztulásra vágyó Benko közeléből, átmeneti jelenlétük azonban felélesztette a bankok adakozási kedvét, főként az osztrák Raiffeisen csoport látott fantáziát az üzletemberben, s szívesen adtak pénzt neki biztosítóintézetek, nyugdíjalapok.
Így vált a magyar származású férfi igazi tőkeerős üzletemberré, aki hatalmas pénztömeget tud pillanatok alatt megmozdítani, s ezáltal hirtelen felbukkanó üzleti lehetőségekre lecsapni. Steinmetz kétmilliárd eurója még az ő zsebét nyomta, amikor 2013-ban együtt megkaparintották a német Karstadt cég mind a 17 üzletközpontját. A Karstadt után, s ezt senki nem akarta elhinni, Benko türelemmel kivárta, amíg – harmadik nekifutásra - ölébe hullott a másik német áruház-mamut, a Kaufhof többségi tulajdonrésze is, ezek összevonására ez év novemberében adta áldását a német versenyhivatal. René idén a dél-afrikai multitól, a 60 országban, főként bútorkereskedelemben tevékenykedő Steinhoff Internationaltól „kimentette” az osztrák Leiner-Kika bútoráruház-láncot. Nagy értékű ingatlanokhoz jutott, s az ausztriai munkahelyek megmentése miatt még hősként is ünnepelték. A Leiner megvásárlását 10 nap alatt bonyolította le, 700 millió eurót mozgósított pillanatok alatt a saját számlájáról. Szokatlan megoldásként előbb vette meg a Leiner-lánc ingatlanait, mint magukat az áruházakat. A legjobbnak kikiáltott telek a Mariahilferstrasse elején található, úgy hírlik, ide egy hatalmas luxusáruház települ a Karstadt-Kaufhoz árukészletével.
A Benko-birodalom, miközben egyre nagyobb, egyre átláthatóbb is. Ernyőszervezete a Signa Holding, amelynek „Rene Benko és Családja” a 88 százalékos tulajdonosa. Az üzletember második házasságban él, négy gyermeke van. Felesége egykori modell, aki, ahogy illik, az adakozásban aktivizálja magát, főleg rákos gyerekeket segít. Nyolc százaléka van a holdingban a híres-neves Ernst Tannernek, a világ 120 országában jelenlévő, 175 éves múltú svájci Lindt & Sprüngli csokoládémulti volt vezérének, Ernst Tannernek, 4 százaléka pedig a Fressnapfot alapító német állateledeles Torsten Toellernek.
A Signa Holding jelenleg két fő lábon áll. Egyrészt ott van az áruházakat összefogó Signa Retail - 7 milliárd eurós éves forgalommal, 45 ezer dolgozóval. Másrészt pedig az ingatlancsoport, a 11 milliárdos ingatlanvagyonnal gazdálkodó Signa Prime, illetve a 8 milliárd eurót érő ingatlanfejlesztő cég, a Signa Development. Az előbbiben 30 százalékos tulajdonrészt mondhatnak maguknak olyan osztrák üzleti sztárok, mint Niki Lauda, a Strabag cég tulajdonosa Peter Haselsteiner, s a Novomatic szerencsejáték óriás ura, Johann Graf. Haselsteiner privát stiftungja a fejlesztési részből szakít magának 18,2 százalékot. (Említésre méltó a bécsi belváros, a Kohlmarkt Aranynegyedének nevezett luxusbolt-hálózat, amelyet főleg lefátyolozott szaúdi hölgyek látogatnak, illetve az új bécsi főpályaudvar körül emelkedő 20-30 emeletes irodaépületek, lakótömbök.) Hamarosan integrálják a holdingba a harmadik vállalkozási kört, a médiát, a Kronéval és a Kurierral. Benkonak nagy tervei vannak, az új baráttal, a Funkéval főleg Németországban terjeszkedne tovább. S valamennyi profiljában a digitalizációt akarja mesterfokon érvényesíteni.
A nagytőkéssé vált Benko, aki egyértelműen Sebastian Kurz egyik támogatója, s ugyanúgy jó ismerőse az Alibaba óriásvállalkozás tulajdonosának, Jack Ma-nak, mint a Kaufhofban érdekelt kanadai Hudson Bay Company fejének, Helena Foulkesnek, nem szereti a rivaldafényt. Csak üzleti elképzeléseit, szellemes gazdasági megoldásait tárja szívesen a nyilvánosság elé. S gazdagságának ékköveit. Állítólag már 17 évesen aranyláncban pompázott és lízingelt Ferrarival furikázott. Ma már a komolyabb autókat kedveli, például a Mercedeseket, pompás villái vannak Európa szerte, gyönyörű öltönyökben jár. Van jachtja és persze magánrepülőgépe.
Ő az év embere, s ennek apropóján csak rosszakarói írták meg, hogy 2012-ben 12 hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott, miután 150 ezer euró sikerdíjjal megpróbálta rávenni a több ügyben is elmarasztalt volt horvát miniszterelnököt, Ivo Sanadert, érje már el barátjánál, Silvio Berlusconinál, hogy vegyék le a Signa olasz leányvállalatának adóbotrányát a napirendről. Rég volt, igaz se volt.
René Benko arra a legbüszkébb, hogy ma már egyáltalán nincs banktartozása.
