Hazánkban alig van olyan aktuális, humoros műsor, mint a nemzetközi tévés kultúrában megtalálható talks show-k. Az egyetlen többszereplős a humorra épülő műsorok leginkább a régi kabaréfelvételek, vagy a Sas-kabaré. Annak, hogy a kabaré mára nem olyan népszerű műfaj, mint régen volt, az az oka, hogy a háború előtti hagyományokból élt, nem tudott megújulni. A stand-up azonban teljesen új műfaj betörését jelentette – mesélte lapunknak Litkai Gergely humorista, forgatókönyvíró, a Dumaszínház társulatának tagja. A stand-up comedy, mint műfaj hazai elindulásakor óriási űrbe érkezett; az emberek szerettek ilyet nézni, de nem volt olyan műsor, amit tudtak volna. Ennek sikere abból is látszik, hogy a Dumaszínház minden idők legsikeresebb nézőszámait produkálja, háromszázezer fölött nézik évente színházban – részletezte az előadó, hozzátéve, a DEKK projektet a Dumaszínház viszont a kabaré műfajának megújítására hozta létre, hogy formanyelvileg olyan színházi műsorokat hozzanak létre, amelyek elmaradtak az elmúlt négy-öt évtizedben.
A stand-up esetében egy ember áll a színpadon; gyakran improvizatív, amerikai eredetű műfaj. A kabaré azonban Európában született, és a színházi műfajok közé tartozik. Általában van egy konferanszié, aki összeköti a rövid, humoros jeleneteket, zeneszámokat. A kabaré régen magába foglalta a revüt is, az esztrádműsort, a varietét – hangsúlyozta Litkai Gergely. Az előadó elmondta, mivel a kabaré előbb jelent meg színpadi műfajként, így a képiség egyfajta adottság. A rádiókabaré később jött, mint új műfaj, a technológia megjelenésével, s elsősorban – a többi rádiós műfajhoz hasonlóan – a fantáziára épít. - A témaválasztás független a műfajtól, a humor tárgya lehet minden: számos kabaréműsor a politikára, és a napi történésekre reflektált. A stand-up inkább általános emberi témák irányába tolódott el, de ugyanúgy jelen van a politikai humor vagy a hétköznapi viszonyokra fókuszáló mókázás is – fűzte hozzá.
A közönség generációs eloszlása kapcsán a humorista úgy véli, a rádiókabarét leginkább az idősebb generációk hallgathatják. A stand-up comedy pedig tizennyolc-húszéves kortól felfelé népszerű igazán. „A húsz év alattiak az egész világon a digitális eszközökkel körülvéve nőnek fel, számukra nem biztos, hogy érdekes, ha egy ember áll a színpadon és beszél valamiről. Nekünk inkább az volt a feladatunk, hogy az idősebb generációkat meghódítsuk a műfajnak, eleve nagyon sok fiatal volt, akik együtt idősödnek velünk, és utánuk érkeztek az idősebb nézők” – tette hozzá. Ugyanakkor elmondta, a kabaré mindig az adott kornak szól. - Egy mai fiatalnak a Family Guy sokkal többet mond, mint például Nagy Endre neve; sok kabaré klasszikus számukra egyáltalán nem olyan átélhető, mint mondjuk egy mai humoros rajzfilm vagy televíziós sitcom – hangsúlyozta. - Ez szerintem jobban igaz, mint a kötelező olvasmányokra: az Egri csillagok még mindig ugyanolyan szórakoztató, de egy harmincas évekbeli kabarészám nem biztos, hogy ugyanúgy működőképes. Aki viszont szerintem minden koron átívelően mókás és nem kell senkinek bemutatni, az Rejtő Jenő vagy Karinthy Frigyes.
Nem csupán az év végéhez közeledve, egész évben érdemes viszont egy-egy előadást megnézni, meghallgatni, vagy akár az említett szerzők műveit olvasni – kinek kedve szerint. Hiszen a humor és a nevetés pótolhatatlan erőforrás lehet, akár a mindennapi életet, akár a művészeteket tekintjük. Litkai Gergely is kiemelte, a művészeti ágak között nagyon fontos stíluselem a humor, és attól jobban hat a dráma is, ha előtte nevetünk egy kicsit. „Sokkal jobban érezzük magunkat egy meleg szobában, ha előtte a hidegben járkáltunk.”
