Szikora János rögtön az elején fekete-fehérbe öltöztette az angyalok karát. Lehet persze, hogy gyásztorhoz, illetve a kiűzetéshez illően, mégis hatásos a megjelenésük. Nagyszabású és vészjósló. Négyen vitték színre Madách Tragédiáját Székesfehérváron és a sort a direktor kezdte, a keretszínek jutottak neki, az első három és az utolsó. Nála a főszereplők fiatalok. Ádám Kovács Tamás, Éva Osváth Judit, Lucifer pedig Lábodi Ádám. Az első emberpár ahogy kell az elején ártatlan, Hogy aztán jöjjön a bűnbeesés. Szikora rendezte már a művet, mégpedig az új Nemzeti nyitó előadását. Érződik, hogy sok mindent tud róla. De az is, hogy most is az újat kereste. Feszültséggel telien élvezetesek és főként pontosak az általa jegyzett színek. Nincs bennük túlmagyarázás.
Horváth Csaba egy nagy váltással egy másik generáció képviselőire osztotta a főszerepeket az egyiptomi, athéni és római színben. Ádámot Hirtling István, Évát Varga Mária, Lucifert pedig Tűzkő Sándor alakítja. A rendező saját megszokott, főként a mozgásra épülő színpadi nyelvét használja, a rabszolgák a premier óta áthalással felértékelődött láthatósági mellényben. Mondhatni mindenki a helyén van, a jelenlét mégsem válik átütővé. Peregnek a színek és nem ér minket igazi meglepetés.
Négy igencsak fontos szín jut a harmadik rendezőnek Hargitai Ivánnak. Bizánc, Prága, Párizs és újra Prága. Lucifer itt végig Kuna Károly, aki tényleg karakteres. Való neki ez a szerep. Ádám a bizánciban Andrássy Máté, Éva pedig Kerkay Rita. Aztán Ádám Keplerként és Dantonként Krisztik Csaba, Éva pedig a párizsi és a prágai színekben Kiss Diána Magdolna. Hargitai sokféle eszközt használ: vetít, élő zenét is alkalmaz, nem beszélve az elemző instrukciókról. Valahogy mégsem válik egyneművé a színpadi fogalmazás. De lehet, hogy az a baj, hogy így együtt nézve kiragadott részlet marad.
Letisztultabb, egyszerűbb és fanyarabb a Bagó Bertalan által rendezett négy szín (London, Falanszter, Az Űr, Eszkimó). Nála Ádám Kádas József, Éva Ballér Bianka, Lucifer Nagy Péter. Talán Bagó használja ki leginkább Bátonyi György díszletét, amely nem más, mint egy homokkal teli tálca. A rendező jól játszik a térrel, feltölti humorral és játékossággal.
Az utolsó szín újra Szikoráé és szerencsére így tényleg keretessé válik az előadás. Az igazgatót izgatta ez a mondat: „Szabadon bűn és erény közt választhatni, mily nagy eszme.” Nem ítélkezik, csak felveti a dilemmát. A Lucifert a végén büntetésből kis sámlira ülteti. A végén pedig Angyalok karaként a felnőtteket gyerekek váltják fel. Ők olvasnak fel a Madách műből. Az Úr (Gáspár Sándor) pedig megsúgja nekik: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” Nem harsogva kapjuk, a képünkbe. A mai mindennapokat figyelembe véve úgy talán nem is lenne hiteles. Halkan, mintegy zárójelben viszont, igencsak érvényes!
Info: Madách Imre
Az ember tragédiája 1.
Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Dramaturg: Perczel Enikő és Tucsni András
Rendező: Szikora János, Horváth Csaba, Hargitai Iván, Bagó Bertalan
