Miközben a munkáltató túlkapásaival szemben a legerősebb fegyver a dolgozók kezében a sztrájk, s emiatt az utóbbi napokban sokan követeltek a nyilvánosság előtt is országos munkabeszüntetést, több szakszervezeti vezető is megfontoltságra int. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) meghívására szerdán délután gyűlnek össze a konföderációk és tagszervezeteik vezetői, hogy rögzítsék a kormány dolgozókat megnyomorító törvénycsomagja elleni tiltakozás formáit és menetrendjét,
egy közeli időpontra. Végső megoldásként a Népszava által megkérdezett érdekvédők többsége elképzelhetőnek tartja ezt, de előtte sok más lehetőséget akarnak bevetni.
A 2015-2016-os egészségügyi tiltakozások egyik legharcosabb szervezője, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) akkori vezetője például arra figyelmeztet, hogy a szociális terület kivételével ma egyetlen közszolgáltatási ágazatban sincs olyan kidolgozott feladatlista, ami alapján azonnal meg lehetne állapodni a még elégséges szolgáltatásokról - márpedig e nélkül ezekben a szakmákban jogszerű sztrájk nem indítható. Kiss László, aki jelenleg a Munkástanácsokhoz tartozó 5.12 egészségügyi szakszervezet elnöke, a Népszavának elmondta, az egészségügy minimumszolgáltatásait a korábbi ÁNTSZ-nek kellett volna kidolgozni, de ezt a feladatot nem teljesítette, ha pedig most kezdenének róla tárgyalni, az hónapokig tartó küzdelem és bírósági procedúra lenne.
A szociális ágazatban működő szakszervezetek 2013. november 21-én hozták létre a sztrájkbizottságukat, majd egészen 2015 májusáig tárgyaltak az Emberi Erőforrások Minisztériumával a még elégséges szolgáltatásokról. Mivel nem jutottak megegyezésre, a munkavállalók szervezetei bírósághoz fordultak, ahol végigjártak minden lépcsőfokot. Végül a Kúria 2016. március végén végérvényesen jogszerűnek nyilvánította a szociális terület valamennyi munkakörére rendkívül részletesen kidolgozott feladatlistát, és arra kötelezte a kormányt, hogy egy sztrájk esetén azt fogadja el.
Az biztos tehát, hogy a szolgáltatások listáit minden területre ki kell dolgozni, nem lehet tovább "beleülni" ebbe a feladatba, és ebben a szakszervezeteknek kell élen járni. Ám a szociális ágazat példája arra is figyelmeztet, hogy ez nem lesz egyszerű. A másik megoldás, ha azt harcolják ki a szervezett vagy eddig szervezetlen dolgozók, hogy szülessen új Munka törvénykönyve, új sztrájktörvény, új ágazati jogállási törvények, amelyeket velük együttműködve, akár fejezetről-fejezetre egyeztetve dolgoz ki a kormány. Ez lenne az igazi eredmény.
