A Makám Sík Sándor-dalainak elsőként megismert darabjáról, az Encián című versről Miklós Péter történész egy tanulmányban úgy vélte, „Sík szövegében az Isten alkotta természet idilli élménye áll szemben az ember által létrehozott, megnyomorított, csigaházba kényszerített világgal.” Krulik Zoltán ezt azzal egészíti ki, hogy „a városi lét hajszoltsága, az egyre sürgetőbb tempók, az űzöttség, magány, az ebből való kiszakadni vágyás évszázadok óta foglalkoztatja az embert. Budapest szerelmese vagyok, de ha tehetem, hétvégén elmenekülök a hegyekbe, a Duna-kanyarba a termékeny semmittevést gyakorolni. Alkotó periódusokban messzebb is futok. Bakonybél az egyik menekülő és alkotóhelyem, a bencés monostor és a környező erdő csendje. Ezt a létállapotot vélem kihallani a versből.”
Sík Sándor életművéből a középkori himnusz-fordításokat szereti leginkább, de maga a rendhagyó életút is foglalkoztatja. Sík mindkét ágon zsidó származású volt; a vészkorszakot csak „mentesítettként” élte túl, mint piarista szerzetes, tartományfőnök, szegedi egyetemi tanár. Naplójában többször is elmarasztalta a katolikus egyházvezetést, amiért nem emelte fel szavát a zsidótörvények ellen. „Radnóti Miklóssal való barátsága közismert, de azt talán kevesen tudják, hogy ő keresztelte meg. A fiatal korában színészi ambíciókat dédelgető Appel Henriknek, a későbbi Aczél Györgynek pedig Radnóti volt a keresztapja, és őt is Sík Sándor keresztelte meg.”
Krulik Zoltán zeneszerzői pályáján régóta meghatározóak a vers-megzenésítések. A hetvenes években Petri- és Pilinszky-versekkel kezdte ezt a műfajt; néhány éve Weöres Sándor Rongyszőnyeg-ciklusából bontakozott ki a Holdfényt vetettem című Makám-lemez. „A Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat felkérésére a közelmúltban – Lantos Iván társaságában – kezdtem el foglalkozni a Kőbányai János által újra felfedezett Pásztor Béla, illetve Somlyó Zoltán verseivel, s egy kisebb csokrot belőlük már be is mutattunk az ősz folyamán a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ady-dalaimhoz, ami szintén régóta érett bennem, a nyáron fogtam hozzá, tíz készült el belőle. A föl-földobott kő címmel készülünk a Makámmal halálának januári centenáriumára” – jelzi újabb érdeklődési területeit.
A Makám három és fél évtizedes történetében voltak tisztán hangszeres korszakok is. „1999-ig instrumentális darabokat írtam. A Közelítések című LP a Hungaroton gondozásában jelent meg 1988-ban, s ezt követte a Divertimento, a Part és a Café Bábel című CD a kilencvenes években, a Fonó Records révén. Steve Reich művei, az Amadinda és a 180-as Csoport által játszott repetitív stílus engem is megihletett, s több lemezen dokumentálódtak ezen zenei világ ihlette darabjaim. A repertoár másik felét kitevő improvizatív zenéimnek is voltak kötött részei. A Kelet erős inspirációs forrás volt. Elsősorban az észak-indiai klasszikus zene tanulmányozása során szerzett kompozíciós tapasztalatokat és a balkáni ritmikát építettem be és kombináltam szerzeményeimben. Kurtág György tanácsára a Szaharán-túli afrikai törzsi zenét is górcső alá vettem. Ezek az inspirációk a későbbi dalaimba is beépültek, csupán a zenei formák változtak, rövidültek a dalforma kívánalmai szerint. A dal előtérbe kerülését egyébként a Fonó felkérése motiválta. Majd’ tíz évig ott adtam ki az újabb és újabb lemezeinket, melyeken Bognár Szilvia, Lovász Irén, Szalóki Ági és Palya Bea is énekelt” – idézi fel a Makám fordulatos, műfajilag is változatos történetének epizódjait Krulik Zoltán.
