Szöllősi Mátyás új regénye, a Simon Péter ott veszi fel a fonalat, ahol 2016-ban megjelent Margó-díjas novelláskötete, a Váltóáram abbamaradt. Igaz, a szerző akkor még nem sejtette, hogy a kötetet záró etűdből, melyben egy diakónus (nem felszentelt pap) az apjával beszélget, később egy nagyobb történet kerekedik majd ki. – A Váltóáram megjelenése után döbbentem rá, hogy a novella folytatható előre és hátrafelé is – mondja Szöllősi, aki a főhős, Simon történetén keresztül több morális problémát akart megjeleníteni, miközben azt 2015-be, a menekültválság kirobbanásának évébe helyezte.
A mű azonban nem lett politizáló regény, Szöllősi fókusza ugyanis a főhősre, Simonra és a lelkét feszítő morális dilemmákra esik. A regényben a diakónusnak ráadásul egyszerre három konfliktussal is szembe kell néznie. Egyrészt kiderül, hogy édesapja megcsalta Simon anyját, és titkos kapcsolatából egy gyermek született, a főhősnek másrészt a feleségé korai halálát is fel kell dolgoznia, és saját hitéhez való viszonyát is felül kell bírálnia. A feltett kérdésekre viszont Szöllősi nem ad egyértelmű, kézzel fogható válaszokat, helyette inkább újabb kérdéseket intéz hőséhez, akinek a feletteséhez, egy püspökhöz vezető útja során kell felülbírálnia nemcsak környezetéhez, de saját magához fűződő viszonyát is. Így válik a Simon Péter az identitás regényévé, és a főhős útja egyben lelki utazássá. Az új kötet e téren is rokonságot mutat a Váltóárammal, mely többnyire férfi főszereplőinek saját személyiségükkel kell számot vetniük. Mind közül mégis Simon terhe a legnagyobb, erre azonban csak a mű legvégén derül fény, a diakónus kommunikációja és viselkedése azonban mindvégig jelzi, hogy a legsúlyosabb bűn terhe nehezedik rá.
Ebből a szempontból a Szöllősi által ábrázolt problematika, a regényben megjelenített világ és atmoszféra erős rokonságot mutat Dosztojevszkij műveivel. Simon alakja, akárcsak Raszkolnyikov, a tette miatt állandó feszültségben él, és előbb-utóbb elkerülhetetlen számára az önvizsgálat és vallomás. Az útja során felbukkanó alakok pedig akarva akaratlanul, de irányítják sorsát, és juttatják el ahhoz a ponthoz, mikor már színt kell vallania. – Simon a regényben egy olyan helyzettel szembesül, amit egyedül nem tud megoldani, ezért indul el egy keresés a könyvben – mondja Szöllősi. Az egyik fejezetben a hős ráadásul egy rejtélyes, öltönyös alakkal találkozik, kinek személye rejtve marad. Egyes értelmezések szerint a titokzatos alak maga a szerző, aki Simonnal mint megteremtett, fiktív alakkal kezd el beszélni. Így nemcsak Simon személye, de konkrét léte is megkérdőjeleződik. Szöllősit a hőse kapcsán az is foglalkoztatta, hogy az írás mint aktus során hogyan jön létre egy karakter, és miként kel önálló életre. – Érdekelt, Simon hogyan gondolkozik magáról, hogyan gondolkozik róla a szerző, és rajta keresztül a szerző önmagáról.
Simon alakja Raszkolnyikov mellett egy másik Dosztojevszkij-hőst is eszünkbe juttathat, A félkegyelmű Miskin hercegét. Akárcsak az orosz nemes, Szöllősi hőse is állandóan szemben áll a világ kegyetlenségével, értetlenségével miközben próbálja megtalálni magában azokat a morális fogódzókat, melyek utat mutathatnak életében. Simon önmaga felé fordulása azonban, ahogy az Miskin esetében is, elzárja a külvilágtól, és saját belső világa felé fordítja. Egy szürreális, oldalakon át tartó szimbolikus jelenetben például a koromsötétben bolyong, tapogatózik, hogy megleljen egy ismeretlen nőt, aki elhozhatja számára a megváltást.
A belső világ megjelenítése mellett azonban a külvilág, konkrétan a 2015-ös év eseményei is beszüremlenek a történetbe, folyamatosan alakítva, befolyásolva a főhős tudatát. Szöllősi végül az utolsó fejezetben a két síkot össze is kapcsolja: Simon egy téren tüntető tömeg előtt, pódiumra kiállva vallja meg bűnét, hogy ezáltal nyerjen végső feloldozást. De hogy a fiatal diakónus konkrétan mit mond, és hogy mindez milyen hatással van a hallgatóságára, azt már vétek lenne elárulni. A mű lezárása ugyanis több mint meglepő és több mint hátborzongató.
Info:
Szöllősi Mátyás:Simon Péter
Európa Könyvkiadó
