evolúció;biológia;Visszhang - közélet;

- Ideiglenesen lakatlan

Kezdetben vala az üres ökológiai fülke. Amit aztán jól kitöltenek a beléje szabaduló élőlények. Esznek, isznak, alkalmazkodnak, s ha szerencséjük van, évmilliókig is elmulatnak. Mígnem kitör egy vulkán, becsapódik egy meteorit, netán megjelenik az intelligencia és magával hozza kedvenc háziállatait. Ilyenkor vagy belepusztulnak, vagy kezdhetik elölről – máshol, másik fülkében.

Elon Musk, a SpaceX űrkutatási vállalat vezérigazgatója már azt tervezi, hogy a nyugdíjaséveit a Marson tölti majd. A NASA ennek nem ellentmondva 25 éven belülre jósolja az emberi jelenlétet a vörös bolygón. Persze bármi közbejöhet. Annyi bizonyos csak, az emberi faj (most a Homo sapiens sapienst értve itt) életében új időszámítás kezdődik ekkor egy másik égitesten. És még az is megeshet, hogy 2 millió évvel később már külön marsi és földi emberekről beszélhetünk – leg­alább ennyi idő kell ugyanis az emlősöknek a fajképződéshez, ami annyit tesz: egymással (régi és új faj) már szaporodásképtelenek. Erre pedig az elvi esély megvan, hiszen a helyi környezethez kell alkalmazkodni, ami evolúciós változásokat idéz elő. A Mars alacsonyabb gravitációja például az egyedfejlődést, az izomzat révén nagyban befolyásolja – vetíti előre a lehetséges jövőt Kun Ádám evolúcióbiológus. Aki az emberi nem korábbi történetéből is felidéz példát: a Neander-völgyiek jobban viselték a zordabb időjárást, s a ge­nomjukból tudható, bizonyos kórokozókkal szemben is ellenállóbbak voltak, mint a velük keveredni képes, ám végül győzedelmeskedő sapiens.

Kun Ádámevolúcióbiológus, ökológus és elméleti biológus az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszékének, valamint az MTA Ökológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa.

A fajok evolúciójából azonban főleg kezdéseket és párhuzamokat (konvergenciákat) tudunk felsorakoztatni újrakezdések helyett. A tudomány által számon tartott úgynevezett nagy kihalási hullámok is, melyek során az élőlényeknek akár 70 százaléka is eltűnt a vizekből és a szárazföldről, azoknak a folyamatoknak fényében vizsgálhatók, amikor egy katasztrófa, természeti csapás, meteorit (lásd dinoszauruszok kihalása) ideiglenesen lakatlanná tesz egy addig gazdag életterületet (a Santorini vulkán kitörése és a tavalyi hawaii lávaömlés említhető). Ezeken a helyeken aztán, az üres ökológiai fülkékben (niche) megjelennek az új növények, állatok és újranépesítik a területet. Ha szerencséjük van, például egy szigeten, mindezt valódi versenytársak nélkül tehetik – mondja Kun Ádám –, hozzáférhetnek olyan táplálékokhoz, amiket eladdig elhappolt előlük egy konkurens és erősebb faj, de a növényevők megúszhatják (csúcs)ragadozók nélkül is.

Az evolúcióbiológus itt emlékeztet az egyik leghíresebb példára, Darwin pintyei­re, melyeket az evolúció atyja még a Beagle-ön utazva írt le: a madarak csőrének alakja szigetről szigetre változott az általuk fogyasztott magok típusától függően, vagyis új fajok jöttek létre a táplálék különbsége miatt.

Ahogy az is szembeszökő, hogy az Északi-sarkon élő állatok színe egyöntetűen fehér lett; a repülés képessége is többször kialakult (rovarok, pterodaktilusz, madarak, emlősök) és a tájékozódás képessége (látás, hallás) is – az életkörülmények hasonlósága miatt – nagyfokú konvergenciát mutat számos faj esetében.

A hangvisszaverődés technikájával (echolokáció) például nemcsak a denevérek tájékozódnak. A bálnákon, delfineken kívül a dél-amerikai olajmadarak és a Távol-Keleten élő kis kazári fecskék (az ő fészkeikből készítik a fecskefészeklevest) is kattogó (emberi fül számára is hallható) hangjuk visszaverődése alapján tájékozódnak a sötétben – mivel mindegyik madárfaj barlangban fészkel. Az emlősök közül a cickányok, patkányok és a fókák alkalmazzák még kis mértékben az echolokációt – továbbá nem utolsósorban: a látásuktól megfosztott emberek. Valamennyien önállóan, egymástól függetlenül fejlesztették ki e képességüket – olvasható Richard Dawkins biológus A vak órásmester című könyvében.

Előfordulhatnak azonban ettől eltérő átalakulások is, például ki gondolta volna – mutat rá Kun Ádám –, hogy egy disznószerű szárazföldi patás állatból pár millió év múlva cet lesz – miközben az óceánok hemzsegtek a halaktól. Mégis, ez a partok mellett élő, evolúciója során előbb krokodilszerűen ellaposodó állat egyre beljebb merészkedett a vízbe, és a halakéhoz hasonló életmódjához igazítva, a külseje is e szerint halszerűsödött. „A biodiverzitás szempontjából az egymástól elszakadt életterületek, szigetek, mint például Madagaszkár, nagyon fontosak, így jöhetnek létre új, a többitől különböző fajok – mondja az evolúcióbiológus. – Ha korábban a fajok könnyűszerrel eljutottak volna minden kontinensre, ma sokkal kevesebb lenne belőlük.”

Éltek-e már intelligens lények a Földön az ember előtt?„Nem tudjuk, de nem valószínű – válaszol kérdésünkre Kun Ádám. – Ehhez a ma ismert egyetlen intelligens élőlény, az ember intelligenciájának megjelenését, okait kellene legalább ismernünk, de nem ismerjük. Ahogy azt sem, az intelligencia egyáltalán az emlősökhöz köthető-e, hiszen például a hollófélék is aktív tárgyhasználók. Másfelől – érvel a tudós –, ha volt is, hová tűnt? Egy már intelligens faj mindenhez adaptálódik, az emberi civilizációk is eltűnhetnek pár ezer évre, de maga az emberiség nem valószínű, mi túlélünk. Ha már előttünk létezett volna egy intelligens faj, nem halt volna ki.”

„Az ember nem is tudja, mennyire erős, aztán egy ilyen esemény rádöbbenti, milyen sok ereje van valójában.” A mondat a kosaras Natasa Kovacevictől származik, akinek az öt évvel ezelőtti buszbaleset után amputálni kellett a lábát, ám hamarosan – és ez most nem egy rosszízű szóvicc – talpra állt.