Új fejezet nyílt az ukrán-orosz konfliktusban azzal, hogy orosz hadihajók elfoglalták a Kercsi-szoroson áthaladni szándékozó ukrán vontatót és két hadihajót. Amolyan második félidő ez a 2014 óta tartó hibrid és proxy háborúban.
Moszkva ez esetben nem állíthatja, hogy neki aztán semmi köze az egészhez. Donbász esetében ugyebár azt mondják, csupán szabadságukat töltő katonáik segítenek ott önkéntesen, de az ukrán hajókat az orosz haditengerészet támadta meg és foglalta el. Az egyre jobban elszigetelődő, szankcióktól sújtott Oroszország ezzel olyan kockázatot vállalt, amire nincs logikus magyarázat. Mit akar bizonyítani Putyin azon túl, hogy „megtesszük, mert megtehetjük”?
A történet nem ezzel az incidenssel kezdődött. Az utóbbi időben mind Oroszország, mind Ukrajna látványosan növelte haditengerészeti jelenlétét az Azovi-tengeren, és mindkét ország feltartóztatta már a másik kereskedelmi hajóit. Az oroszok nem is először zárták le a Kercsi-szorost, és már korábban is blokád alá helyezték Ukrajna második legnagyobb kikötőjét, Mariupolt, komoly gazdasági károkat okozva ezzel a szomszédos országnak. De ami most zajlik, az valami egészen más: hadiállapotot hirdettek Ukrajnában, riadókészültségbe helyezték az ukrán haditengerészet teljes állományát.
Az Azovi-tenger státusának katonai megoldása, külső felek beavatkozása nélkül, nyilván csak egyféle eredményt hozhat. Egy harmadik féllel, mint például a NATO vagy Ukrajna stratégiai szövetségese, az Egyesült Államok, úgyszintén nem kérdéses a végeredmény, és ezt biztosan nem akarja Putyin.
Akkor hát mit akarhat? A jövő évi ukrán elnökválasztás diszkreditálását vagy megakadályozását a hadiállapot révén? Netalán az ukrán belpolitikai elégedetlenség fokozódását a súlyos gazdasági, társadalmi gondokat orvosolni képtelen jelenlegi vezetés hatalmon tartásával? Ha ez utóbbi a célja, ugyanúgy melléfoghat, mint a donbászi háború szításával, hiszen egymaga többet tett az ukrán nemzettudat kialakulásáért, mint az összes eddigi kijevi kormány együttvéve.