Az énekesmadarak etetési időszakának nagy része hazánkban az első fagyok késő őszi beköszöntétől ezek megszűnéséig, november második felétől márciusig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak.
Az énekesmadaraknak adható téli madáreleségeket három plusz egy csoportba sorolják a szakemberek: napraforgó, amibe apró szemű kölest is lehet keverni; állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó); alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva) és bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal); plusz ivó- és fürdővíz, a befagyott itatókban a naponkénti vízcsere. Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője felhívta a figyelmet: bármi mással kísérletezni felesleges, és a madarakra nézve kockázatos lehet.
A vízimadarakat etetni tilos!
A vízimadarak etetése viszont veszélybe sodorja, megbetegíti és pusztulásra ítéli az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek. A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai ugyanis alapvetően eltérnek a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Etetésük szennyezi a környezetet, közben kikapcsolja a téli túlélést szavatoló vonulási viselkedést, ami tömeges jégbefagyásukat okozza. Növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését. A tömeges érintkezés az emberekre is veszélyes, ez különösen a madárinfluenza miatt jelent óriási kockázatot. Ráadásul a folyamatos "kenyérdiéta" is megbetegíti a madarakat - hangsúlyozta a szakember.
Az 1890-ben indult települési madáretetési mozgalom keretében a mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt kínál a kertekben, a parkokban, de akár a lakásból is - derül ki a szervezet közleményéből.
