"Tavaly, 95 éves korában még Magyarországra látogatott. A Goldmark teremben elmondott beszédét megelőzően irodámban Petőfi Sándor talán leghíresebb szerelmes versét szavalta el - fejből. Szerette Magyarországot és meg akart minket óvni sötét démonaink feltámadásától. Az igazság immár ismert, hisz’ ott van Randolph L. Braham munkáiban. Braham professzornak hála, soha többé nem szabadulhatunk meg az igazságtól. Jöjjön el az idő, amikor minden magyar hálás lesz ezért neki. Néhány hete még nyílt levelet írt hozzám, amiben arra kért, védjük meg „a holokauszt magyarországi fejezetének történelmi integritását”. Kedves Braham, ígérem, megtesszük." - ezekkel a szavakkal búcsúztatta a a világ egyik legnevesebb holokausztkutatóját Mazsihisz elnöke, Heisler András.
Ábrahám Adolf Észak-erdélyi szegény zsidó családba született, Désen járta az általános iskolát és a gimnáziumot, délutánonként egy műbútorasztalos műhelyében dolgozott. 1943. októberében utolért a második világháború, behívták munkaszolgálatra, ezredével 1944 márciusában a szovjet frontra került. Decemberben néhány társával együtt megszökött és egy magyar tanyán rejtőzött. 1945 januárjában rövid időre szovjet fogságba került, ahonnan egy szovjet zsidó tiszt a zsidó foglyokat elengedte.
Budapesten át eljutott az ausztriai, majd a németországi amerikai megszállási övezetbe. Mivel több nyugati nyelven is beszélt, a menekültek ügyeit intéző egyik szervezetnél sikerült álláshoz jutnia. Felvették a müncheni Maximilian Egyetemre, ahol közel két évig tanult, többek között politológiával foglalkozott.
1948 januárjában külföldi egyetemi hallgatóként érkezett az Egyesült Államokba és ott folytatta tanulmányait. Közben egyik rokona üzletében, a szünidőben pedig nagybátyja szállodájában dolgozott. 1949-ben doktorált a City University of New York (CUNY) City College-ben, ahol 1992-ig a CUNY-n összehasonlító politikatudományt tanított. A New York-i Rosenthal Intézet igazgatója.
Tizenöt közeli rokona közül tizenhármat pusztított el a világégés. Mivel rokonsága egy része még az 1920-as években kivándorolt az Egyesült Államokba, 1945 után nem Izraelt választotta új hazájának, hanem Amerikát.
Tudományos tevékenységének középpontjában a közép-európai, elsősorban a magyarországi holokauszt kutatása áll. Nem sokkal a PhD megszerzése után fogott hozzá a holokauszt történetének kutatásához, bekapcsolódott az akkoriban létesült jeruzsálemi Jad Vasem Intézet ilyen irányú munkájába. Az 1950-es évek végétől több ország, köztük Magyarország és Izrael levéltárainak erre vonatkozó anyagát tanulmányozta át.
Legismertebb, fő művének tekinthető munkája a kétkötetes The Politics of Genocide: The Holocaust in Hungary című könyve (New York, 1981), ezt nálunk A magyar Holocaust címen 1988-ban adták ki. Munkásságát itthon többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995) és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011) kitüntetésekkel ismerték el. Az utóbbi kitüntetést 2014-ben visszaküldte, mert úgy ítélte meg, hogy a magyar kormány "a Horthy-korszak tisztára mosására" törekszik.
