Látom, hogy most nem szőröznek sokat, én is gyorsan menedékjogot kérek. Gruevszkinek is megadták, mint a villám. Én speciel Magyarországról Magyarországra mennék, de egy másikba. Innen ugyanazért menekülnék, mint amivel Gruevszki indokolta a kérelmét: az én hazám igazságszolgáltatásában sem lehet bízni, a politika itt is korlátozza a jogállam működését. Az ügyészség pártatlanságáról jobb nem beszélni, a bírósági rendszert épp most teszik tönkre, egyeseket az előzetesben dekkoltatnak, hónapokig ki sem hallgatnak, mások bezzeg mindent megúsznak.
Egy másik Magyarországra kérnék menedékjogot, ahol ilyesmik nincsenek. Pillanatnyilag mégsem folyamodhatom máshoz, mint a jelenlegi kormányhoz. Szerintem nekik is jól jövök: mivel egyáltalán nem vagyok a miniszterelnök barátjának mondható, ügyem pozitív elbírálása fényesen cáfolná a nemzetközi sajtó vádjait, pl. hogy a Guardian szerint „a menekültellenes Orbán kivételt tesz barátjával.” Nahát ez az, ami esetemben fel sem merülhetne. A Kétfarkú Kutya Párt ötlete: „Putyint még jó lenne befogadni”, ebből a szempontból teljesen használhatatlan. Egyrészt Putyin is a kormányfő barátja, másrészt ha Orbán fogadja be őt, akkor ki fogadja majd be Orbánt? Nem szaladgálhatnak ide-oda, hol egyik, hol másik országba.
Remélem, nem jelent akadályt, hogy nekem nincs olyan jó kis priuszom, mint Gruevszkinek. Nem hogy luxusautót, de még egy rollert sem sikerült állami pénzből vetetnem, így nem risztelhettünk az autókereskedővel sem. Még nagyobb hiba, hogy szemben a macedón miniszterelnökkel, elmulasztottam kinevezni az unokatestvéremet a titkosszolgálat élére, minek következtében nem volt módom húszezer lehallgatást megrendelni politikai ellenfeleimről. Pedig négy unokatestvérem is van, jóvoltukból számtalan unokaöccsel és húggal rendelkezem, de egyik sem mutat a legkisebb hajlandóságot sem titkosszolgálati munkára. Én magam meg örülök, ha a saját okos telefonommal elboldogulok, nem hogy másokéval is vacakoljak. Tekintélyemet tovább rontja, hogy nem követtem el választási csalást, mint Gruevszki, nem csukattam börtönbe újságírókat és politikusokat, köztük ellenzéki kihívómat, nem küldtem rá a rendőröket az engem kritizáló tévére, nem saccolják 60 milliárd forintnyira a korrupciógyanús úton szerzett vagyonomat.
Semmire nem vittem, na. Így aztán, eltérően a macedón menekült-kollégától, nem is üríthettem ki szökésem előtt összesen 34 bankszámlámat. Különben is nekem csak egy van, és nem vagyok bolond kiüríteni éppen év vége előtt, hogy odavesszenek a vásárlások utáni bónuszok. De nem is állapodhattam meg előre senkivel a teendőkről, hiszen engem nem látogatott meg magánemberként egy évvel ezelőtt a magyar miniszterelnök, nem is tárgyaltunk három órát, mint ahogy a hírek szerint Orbán tette az akkor már bukott Gruevszkivel. Ki tudja, miről, azért a gyerekek fényképeinek mutogatásához ez egy kicsit sok idő.
Belátom, mindez ellenem szól majd a bevándorlási hivatalnál. Vannak viszont a javamra írható tényezők is. Például ha én menekülök női ruhában, mint kezdetben Gruevszkiről hitték, az jóval kevésbé feltűnő. Bár lehet, hogy ezzel a logikával nekem férfiruhát kellene öltenem, de előre megmondom, álszakállra nem vagyok hajlandó. Hozzám tolmács se kell, isten bizony véletlenül sem fogok egyetlen macedón szót sem kiejteni. Ahhoz előbb be kellene magolnom őket, és ezt a szökés izgalmai közben senki sem várhatja tőlem. Bár vannak használható nemzetközi kifejezések, pl. a „Stop Soros” – ilyen plakátokat a volt miniszterelnök is kirakatott Macedóniában. Ebből is látszik, hogy magyar-macedón dva bratanki. Hát persze, hogy befogadjuk, aki onnan jött. Alig néhány követelménynek kell megfelelnie: barátkozzon Putyinnal, és keveredjen korrupciós ügyekbe. Ez azért fontos, hogy ne legyenek nálunk beilleszkedési nehézségei.
Az utazást én is könnyen megoldom. Csak leintek egy magyar diplomata-autót, és kész. Úgy látom, újabban taxiként szolgálnak, ezt különösen azért díjazom, mert a sárga taxik tarifáját viszont nemrég emelték. Kár, hogy a diplomaták nem szidhatják majd olyan lelkesen a Fidesz-kormányt, mint gyakran a taxisofőrök szokták, de hát nem lehet minden csupa szórakozás.
Abban bízom, nekem sem a tranzitzónában kell ücsörögnöm (ott nem túl jó az ellátás), hiszen nálam sem hibádzik több az ú.n. „különleges eljárás” törvényi feltételeiben, mint Gruevszkinél . Ő sem várandós, ahogy én sem, egyikünk sem kiskorú, egyikünk sem küzd fogyatékkal, vagy nevel egyedül kisgyereket, vagyis neki pont annyira nincs semmi jogcíme, mint nekem. (Persze nem lennék meglepve, ha a kormányszóvivő rezzenéstelen arccal állítaná, hogy a volt kormányfő anyai örömöknek néz elébe. Abba, amit eddig az esetről összehadováltak, akár ez is belefér.)
Szóval sima ügy lesz nekem is. Már csak azt kellene tudnom, hol találom a „biztonságos országnak” minősülő jogállamot, a menedéket, amelyért folyamodom? Ahol nemcsak a Gruevszki-féléknek jár az oltalom, meg a „humanitárius szempontok”, hanem akár az itthoniaknak is. Másik Magyarország, merre vagy?