Viharos gyorsasággal rúgta ki a Külügyminisztérium a volt bécsi nagykövetet, aki nem mellesleg egy új állomáshely elfoglalása előtt állt. Eleinte csak annyit lehetett tudni az esetről – bár lehet, hogy Szijjártó Péter már akkor is több információval rendelkezett, ám ezt, mint rendesen, nem osztotta meg velünk, -, hogy Bécsben egy nyolcvan milliós autóval furikázik valamelyik magyar diplomata, méghozzá diplomáciai rendszámmal.
Az viszont azóta sem derült ki, hogy a gyors döntés azért született-e, mert ez a kormány puritán, és nem engedheti meg, hogy bármely alkalmazottja luxusautót használjon - egyáltalán: csak James Bond szaladgálhat Aston Martin Vanquish-sel -, vagy mert már azt is tudták: a kocsi nem is a volt nagyköveté, hanem valójában egy ékszerészé. Mi több, arról még mindig nincs információnk, hogy a kirúgás amiatt következett-e be, mert Perényi úr – ő a volt nagykövet – nem adta le a diplomáciai rendszámot, vagy azért, mert a neki járó vásárlási kedvezményt átjátszotta az ékszerésznek.
Nos, ezeket mind nem tudjuk, a külügy nyilván hallgatni is fog róluk, ameddig csak lehet. Mint ahogy hallgatott arról is, hogy magyar diplomaták milyen szerepet játszottak Nikola Gruevszki megszöktetésében. Illetve nem is hallgatott, inkább elhallgatott néhány fontos, ezzel kapcsolatos hírt. A külügy vezetője először úgy nyilatkozott, hogy nekik semmi közük az egykori, jelenleg elítélt macedón miniszterelnök szökéséhez és magyarországi menedékkéréséhez, egy nappal később viszont már úgy beszélt az esetről, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy diplomatáink autót adnak egy jogerősen börtönbüntetésre ítélt embernek. Igaz, nem Aston Martint kapott, ennél szerényebb márkával kellett beérnie a szökevénynek, de akárcsak James Bond, különleges engedéllyel rendelkezett, egyenesen VIP vendégként fogadták a határon és azon túl is.
Szó nem esett arról, hogy ezek a diplomaták is hibáztak volna, hogy a konvenciók szerint nem segédkezhettek volna egy elítélt ember menekítésében, illetve ha megtették, akkor visszaéltek a diplomáciai státuszukkal. A külügyminiszter azonban beszélni sem nagyon akar a történtekről, miért is tenné persze: a felhatalmazást feltehetően ő adta a tiranai nagykövetnek, ő meg egyenesen Orbán Viktortól kapta.
Ezt azonban soha nem fogják elismerni, mint ahogy az sem fog egyértelműen kiderülni, hogy miként, kivel, hogyan lépte át Gruevszki a magyar határt. Egyes feltételezések szerint nem az albán nagykövetségi autó hozta hazáig, a szöktetés részese lehetett a szerbiai magyar diplomácia is; egyes állítások szerint valahol Belgrádban autót cseréltek, és onnan már a szerbiai, ugyancsak diplomáciai rendszámú autóval utaztatták át a magyar határon.
Sosem gondoltam volna, hogy békeidőben ilyesmi megtörténhet; hogy a magyar kormány tevékeny részt vállal egy ilyen filmszerű akcióban. Pedig a jelek erre utalnak, és csak azt nem tudjuk, hogy ennek a filmnek ki írta a forgatókönyvét. Illetve tudjuk, de nem mondjuk ki.
Tudják, vannak nevek, amelyeket nem szabad kimondani.