Ma Afrika öt nagytestű növényevő emlősfaj hazája, évmilliókkal ezelőtt azonban sokkal több volt belőlük. Nem tudni, miért pusztult ki számos fajuk, ám sok szakértő az eszközhasználó, húsevő emberelődök számlájára írta a kiirtásukat. Az új kutatás azonban azt állapította meg, hogy az óriás növényevők száma már jóval azelőtt csökkenni kezdett, hogy az ember megjelent volna. A kihalás fő oka a hosszú távú környezeti változások lehettek a Science tudományos lap friss számában megjelent tanulmány szerint, amelyet a utah-i Természettudományi Múzeum kutatói készítettek Tyler Faith vezetésével.
A tudósok felállították a legnagyobb, több mint 900 kilogrammos növényevők kihalási kronológiáját.
Ma már csak az elefántok, a vízilovak, a zsiráfok és az orrszarvúk két faja tartozik ebbe a kategóriába.
Lucy, az ember hárommillió éves afrikai rokona korában azonban ezeken kívül egy további zsiráffaj és négy elefántszerű faj is lakta a kontinenst. Az adatok elemzése azt az eredményt hozta, hogy az utóbbi hétmillió évben 28 óriásemlősfaj halt ki Afrikában. Számuk csökkenése nagyjából 4,6 millió éve kezdődött és az üteme nem változott a homo erectus megjelenésével.
Megvizsgálták az éghajlat és a környezet változásait is az évmilliók során. Azt találták, hogy az éghajlatváltozás számlájára sokkal több írható, mint az emberelődökére. A klíma átalakulása miatt szorította ki a hatalmas fák és bokrok borította erdős vidéket a füves puszta.
A nagytestű emlősök kihalása magyarázatot ad más fajok eltűnésére, amelyek levadászásával szintén a korai emberelődöket vádolták eddig. Egyes kutatók szerint az egyre több húst fogyasztó ősemberhordák állhatnak a ragadozók pusztulása mögött is.
