A Fidesz legyőzhető! – vonták le a következtetést február végén a kormányváltást akarók, miután Hódmezővásárhelyen az összellenzéki támogatás a polgármesteri székbe röpítette a független Márki-Zay Pétert. A sajtót bejárták a győzelem eufórikus képei és nyilatkozatai, s a változásban reménykedők közül rengetegen elhitték, a tockos után áprilisban a döntő ütést is be lehet vinni a Fidesznek. Az országgyűlési választás ezek után kijózanító pofonnal ért fel, a vásárhelyi polgármester pedig háromnegyed év alatt megtapasztalhatta, egy helyi siker nem jelenti egyúttal, hogy széllel szemben is lehet…
Persze lehetett sejteni, nem lesz könnyű dolga Fidesz-KDNP-s képviselő-testülettel a háta mögött. Példának ott volt a siófoki Lengyel Róbert, aki hasonló hátországgal akolbólította ki a városvezetői székből 2014-ben a helyi fideszes kényurat, hogy azóta a pártközpont által kézivezérelt, kormánypárti többségű közgyűléssel kelljen verekednie még a tiszta törülközőért is a mosdóban. Ahogyan országszerte megannyi kollégájuknak, akik közül a szerencsésebbeknek még testületi támaszuk is akad ugyan, ám felfelé kopogtatva rendre zárt kapukba, ajtókba ütköznek.
A hatalom pedig kihasználja, hogy nyakában lóg a kasszakulcs, s ezt minden adandó alkalommal a rebellis települések orra alá dörgöli. Elég megnézni, mennyi jutott Siófoknak, Gödöllőnek, Vásárhelynek, amióta az ott élők úgy döntöttek, nem állnak be a fősodorba: ha kaptak is, messze nem annyit, mint a narancsos települések. S még csak nem is diszkréten - a nem támogatott, vagy legalábbis rendre elhalasztott projektek egyértelműen a kivéreztetés jegyében zajlanak. A helyiek érthetnek a szóból: vagy beállnak a sorba, vagy marad a periféria. S akkor nem lesz új út, szennyvíztelep, hulladéklerakó, ipari park, és a környékről is el lesznek tanácsolva a betelepülni vágyó cégek. A szerencsésebbek, mint Budaörs, megtehetik, hogy dacolnak, a helyi ládafiában is akad bőséggel, a többség azonban idővel feladja a harcot, és az urnánál nem az elvek, hanem az anyagiak szerint dönt.
Éppen ezért meglehetősen kétséges, mekkora sikerre számíthat a hétvégén Márki-Zay és a többi, független politikus és városvezető által életre hívott Mindenki Magyarországa Mozgalom, mely elvileg a változást akarókra számít a jövő őszi önkormányzati voksoláson. Minden településen egy, hiteles polgármester-jelölttel, s az őt támogató képviselőkkel akarnak szembeszállni a kormánypártokkal. Programjukban – ahogyan a tavasszal is – a sajtószabadság, az euró bevezetése, az ügynökakták nyilvánosságra hozatala, a kiszámítható gazdasági környezet szerepel, emellett visszavennék a törvénytelenül megszerzett vagyonokat, megváltoztatnák a választási törvényt, és elzavarnák a legfőbb ügyészt.
Ellenzéki és pártnélküli szavazók számára támogatható célok. Más kérdés, meghallják-e, vagy mindent elnyomnak majd a kormánypárti megafonok, melyek persze nem az 1990-es Hallgass a szívedre szlogent bömböltetik szakmányban.
Csak a kasszakulcs csörgetése hallatszik majd.