Amikor Nikola Gruevszki macedón miniszterelnökként szolgált (2006-2016), korlátozta a sajtó szabadságát, a közbeszerzéseket a hozzá közel állóknak játszotta át, s amikor már egyre inkább szorult körülötte a hurok, minden rossz okozójának Soros Györgyöt nevezte meg. Az itthon jól ismert szólamokat hangoztatta, miszerint a magyar származású milliárdos beengedné az országba menekülteket, illetve az ő utasítására bontaná le a baloldal a kerítést a macedón-bolgár határon. Gruevszki azonban ennél messzebbre is ment, kiderült, hogy több tízezer embert – politikusokat, újságírókat, egyházi személyiségeket - hallgattatott le.
Tavaly nyáron ezért is vonták be az ő és más volt kormányzati illetékesek útlevelét. A vád egyebek mellett hatalommal való visszaélés volt.
Miután az előző rezsim egy sor illetékese ellen eljárás indult, Orbán Viktor már akkor mentőövet akart dobni macedón bajtársainak. Jellemző, hogy 2017 őszén a helyi titkosszolgálat két volt tagja, akit Görögországban, hamis bolgár útlevéllel fogtak el, épp Budapestre akart szökni. S az is sokatmondó, hogy Gruevszki akkoriban Orbán meghívását lobogtatva követelte bevont útlevelének visszaszolgáltatását. A Seeobserver azóta megszűnt portálján már tavaly ősszel megjelent a hír, mely szerint a bukott macedón politikai elit egykori vezetői Magyarországra menekülnének.
Orbán Viktor valóban minden tőle telhetőt be is vetett barátjáért, még akkor is, amikor Gruevszkit már vád alá helyezték. A tavaly októberi macedón önkormányzati választáson személyesen is kampányolt Gruevszkiék mellett, azt állítván, az ő pártja tudja útját állni a menekülteknek. Néhány nappal korábban két fideszes politikus, Németh Zsolt és Gulyás Gergely is felszólalt a jobboldal egyik kampányrendezvényén, s a „Soros-tervet” ostorozták. A magyar kormányfő, akit a volt macedón miniszterelnök Európa védelmezőjének nevezett, és csapata azonban nem járt sikerrel, a voksolás a jobboldal megsemmisülését eredményezte, s még jobban megerősödött a szociáldemokraták és két albán párt alkotta kabinet. Kétségtelen, hogy Orbán önkényes vezetési stílusa egyfajta modellé vált némely balkáni országokban. Gruevszkin kívül Aleksandar Vucic szerb államfő is követendőnek tartja a magyar mintát, a szerb sajtóban is egyre kevesebb az ellenzéki hang. Belgrád látszólag ugyan próbál lavírozni Oroszország és Brüsszel között, de Moszkva befolyása itt is egyértelmű.
A politikai önkény mellett azonban a másik fontos kapocs Orbán és Gruevszki között Oroszország. A Fideszhez hasonlóan a volt kormánypárt, a Belső Macedón Forradalmi Szervezet - Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártjának (VMRO-DPMNE) igen erős orosz kapcsolatokkal rendelkezett.
Azt persze nem állítanánk, hogy orosz közvetítésre kerültek ennyire jó viszonyba egymással, az azonban tény, hogy miután 2017 májusában Zoran Zaev szociáldemokrata miniszterelnök kormánya vette át a balkáni ország irányítását, az orosz kapcsolat fokozatosan háttérbe szorult. Igaz, a Kreml befolyása mindmáig érzékelhető, amint azt az ország nevéről szóló, érvénytelen referendum is megmutatta. (Ha elfogadták volna az ország új nevét, Macedónia előtt megnyílt volna az Európai Unió és a NATO kapuja, mivel Görögország nem fenyegetett volna tovább vétóval. A népszavazás eredménytelen volt, később azonban a parlament kétharmados szavazáson felülbírálta a döntést és jóváhagyta az új névhez szükséges alkotmánymódosítást.)
Miért annyira fontos Macedónia Oroszország számára? A Kreml prioritásai közé tartozik az orosz hegemónia visszaállítása a Balkánon. Ez a törekvés azonban némiképp megbicsaklott 2017-ben, amikor Montenegró az észak-atlanti szövetség tagja lett. Ez azonban még jobban felértékelte Szkopje szerepét. Gruevszki idején orosz kémek és diplomaták aktív tevékenységet fejtettek ki azért, hogy az ország ne csatlakozzék a NATO-hoz. Az OCCRP nevű szervezett bűnözéssel foglalkozó szervezet meg is szerzett olyan dokumentumokat, amelyek egyértelműsítik nemcsak az orosz befolyásolási kísérleteket, hanem azt is, hogy a szerb hírszerzés is támogatta a Gruevszkihez közel álló oroszbarát macedón nacionalistákat. A dokumentumokból kiderül, hogy ezen erőfeszítések eredménye az ország mély megosztottsága lett, illetve az, hogy Macedónia elszigetelődött a Nyugattól. Moszkva nem is tagadja, nagyon ellenzi, hogy Szkopje az észak-atlanti szövetség tagja legyen. „Nem dobnánk le emiatt atombombát, de léteznek olyan hibák, amelyeknek vannak következményei” – fenyegetőzött egy ízben Vlagyimir A. Csizov, Oroszország uniós nagykövete.
Macedónia azért is fontos terep az oroszok számára, mert az államon menne keresztül az Ukrajnát elkerülő gázvezeték. Az orosz Sztrojtranszgaz nevű cég 2015-ben kezdte építeni a gázvezetéket. Kulturális szempontból is érzékelhető volt az orosz befolyás, a „pánszláv identitást” hirdették, s országszerte 30 macedón-orosz „baráti szervezetet” alapítottak, illetve Moszkva egy sor ortodox kereszt elkészítését finanszírozta. Macedónia cserében nem csatlakozott a 2014-ben Moszkva ellen a Krím félsziget megszállása elrendelt szankciókhoz.
Oroszország számára ezért komoly vereséggel ért fel, hogy 2016 decemberében Gruevszkiék nem szereztek többséget a parlamentben. Ezután vészterhes időszak következett az ország történetében, 2017. április 27-én nacionalista tüntetők betörtek a szkopjei parlamentbe, több képviselőt megvertek, megsérült Zoran Zaev is. Ebből is látszik, hogy a jobboldal nem válogatott az eszközökben.
Az orosz támogatás mellett azonban Gruevszki karja alá nyúltak a jobboldali radikális amerikai politikai élet szereplői. Egyes republikánus képviselők azt állították, Soros György segíti az ellenzéket. Ettől függetlenül a mai amerikai adminisztráció nem Gruevszkit támogatja. James Mattis amerikai védelmi miniszter még a referendumot megelőzően azzal vádolta Moszkvát, hogy beavatkozik a macedón népszavazásba. Nyilván Washingtonnak érdekében is állna, hogy Szkopje a NATO tagja legyen.
Nyilvánvaló, hogy az ország euroatlanti integrációjának elhúzódása orosz érdekeket szolgál, s nem véletlen, hogy a névváltoztatásról szóló referendumon Gruevszkiék hevesen kampányoltak a távolmaradás mellett. Ha Görögország áldását adja is Macedónia új nevére, az geopolitikai szempontból komoly vereség lenne Oroszország számára. A jelek szerint azonban Budapest a Kreml megbízható bástyája marad.
