- Éppen a zsinagógába készülünk, a hitközség vezetője tart előadást a gyereknek a helyi zsidóság történetéről – mondta Nagy Erzsébet, a pécsi Apáczai Nevelési Központ tanára, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének dél-dunántúli ügyvivője. – Szerencsére az igazgatónk pártolja az ilyen érzékenyítő órákat, ám a legtöbb iskolában próbálnak kitérni minden kényes téma elől, mert nem tudják, miért koppintanak a fejükre fentről - tette hozzá.
Hasonló eredményre jutott az Emberi Jogi Nevelők Hálózatának (EJHA) felmérése is: kutatásuk szerint ugyanis az emberi jogok iskolai oktatása és érvényesülése ezer sebből vérzik. Noha az Emberi Erőforrások Minisztériuma az Európa Tanácsnak megküldött anyagában az emberi jogok gyakorlati példáiként állította be a kötelező iskolai szolgálatot, valamint a hit-, illetve erkölcstan órákat, az EJHA szerint a hittanórák 2, etikán pedig 17 százalékban kerül elő a téma.
– Történelmet és magyart tanítok, s ha olyan részhez érünk az anyagban, amit össze lehet kötni az emberi jogokkal, beszélek róla - mondta az egyik kaposvári középiskola pedagógusa, aki ugyanakkor szintén azt tapasztalja, hogy a kollégái többsége inkább bele sem kezd ezekbe a témákba, mert így nem érheti őket baj.
Pedig az általunk megkérdezett pedagógusok többsége elismerte, a diákok nemcsak az alapvető jogokkal nincsenek tisztában, hanem egyre látványosabb a különféle kisebbségek elutasítása is.
- A cigányozás mindennapos – állította egy pécsi szakgimnázium tanára -, ahogyan a zsidózás is. Hozzátette: Szerintem a többség azt sem tudja, igazából mit is takar a zsidóság, a cigányozást viszont valós, etnikai sértésként, a roma diákok megbélyegzésére használják. A fizikálisan gyengébbeket, a hátrányos helyzetűeket, vagy a tanulási nehézségekkel küzdőket is megtalálják.
- Ide vezet a permanens gyűlöletkeltés, ami évek óta jelen van az országban – mondta Nagy Erzsébet. – A gyerekek azt látják, hogy a hatalom folyamatosan megbélyegez csoportokat vagy egyéneket, s úgy gondolják, ez az érvényesülés útja. A civilek ellen folytatott kormányzati kampány pedig a tanároknál tette meg hatását: az iskolák általában nem mernek kapcsolatot tartani a civil szervezetekkel, mert ezek többségét sorosistának bélyegezte a hatalom, az intézményvezetők pedig félnek, a Klebelsberg Központ, a minisztérium, vagy valamelyik helyi politikus rosszallásától. Ezt állapította meg felmérésében az EJHA is: az iskolák kétharmada semmilyen kapcsolatot nem tart fenn emberi jogokra specializálódott civil szervezetekkel.
- Az a szomorú, hogy már meg sem kell tiltani – ismerte el egy kaposvári általános iskola tanára - egyszerűen működésbe lépett az önkorlátozás. Pedig éppen a pedagógusoknak kellene felhívniuk a diákok figyelmét, mert a legfogékonyabb korban ők töltik a legtöbb időt a gyerekekkel.
- Az állampolgárrá válás egyik fontos lépcsőfoka kellene, hogy legyen, hogy a fiatalok bekapcsolódnak valamelyik civil mozgalom munkájába – jelentette ki Nagy Erzsébet. – És ez nem azt jelenti, hogy csatlakozzanak valamelyik menekülteket segítő szervezethez, mert a civil szféra ennél sokkal-sokkal több, csakhogy a kormánynak sikerült elérnie, hogy az emberek nagy része egyenlőség jelet tesz a civilek és a migráció támogatása közé. Ráadásul miután az emberi jogokat is civilek emlegetik, a többség számára ez is egy elutasítandó-elítélendő téma.
