Az eredetileg tervezett „liberális demokrácia” kifejezés helyett kereszténydemokráciát fognak írni a Néppárt határozatába. De mégsem marad a szövegben a liberális demokrácia, bár csak egyszer. És a kdemokrácia is szerepel a határozatban. De Orbán megmondta még Tusványban: a liberális demokráciát leváltja kdemokráciára, a most általa is támogatott néppárti határozat meg elfogadja a liberális demokráciát. Meg a jogállamot. Vagyis Helsinkiben megint felmosták a padlót Orbánnal. Hogy közben lekerült a napirendről a Fidesz kizárása a Néppártból? Ugyan már. Mañana.
Szégyen, amit a Néppárt csinál, nem különbözik a pávatáncos Orbántól – jönne, de ez már volt. Pedig érdemes szóba hozni, ki vezet kit orránál fogva. Hajlamos vagyok azt gondolni, amit Friss Róbert kollégám, hogy Orbán a Néppártot: aláír egy ilyen nyilatkozatot, azután szépen építi tovább most épp kdemokráciának nevezett illiberalizmusát, oszt’ jónapot. Néppárt kipipálva, kérem a következőt: na ki mer még valaki állni ellenem ebben a vidéki kócerájban?
De ha már kocsma, hová tegyünk Juncker hároméves beszólását: The dictator is coming. Újmagyarul: Orbán miniszterelnök úr érkezik. Vagy Donald Tusk múlt hetijét (nem kdemokrata az, aki szembe megy a liberális demokráciával stb., stb.)? Ennyire pontosan tudnák? Ennyire, sőt. Mégis benntartják őket. Ennek okai számosak. Valószínűleg nem az EP-választás a döntő érv a Néppártban a Fidesz kizárása ellen, hanem az, hogy ezáltal domesztikálva tudják Orbánt: egy éhes vaddisznó és egy időlegesen jóllakott házi sertés között kell választaniuk, s nem kérdés, hogyan döntenek.
Abban azonban biztos vagyok, hogy a Néppártot (még ha a kizárást választja is) ideológiai megfontolások nem, vagy alig befolyásolják. A liberális demokrácia Tusk által is sorolt elemeinek - a jogállamiságtól a független sajtóig – hiányát eddig is érzékelték, lásd Sargentini-jelentés. (Tusk meg már a lengyel belpolitikára készül, amikor fő ellenfele, Kaczyński legjobb barátját támadja.) Mégis, a mostani néppárti határozat, amelyet egyértelműen a magyar kormányfőnek címeztek, egy ideológiai deklaráció: liberális demokrácia nélkül nincs kdemokrácia sem. De épp az adja gyengeségét is: egy ideológiai deklaráció nem más, mint hivatkozás az EU alapértékeire, konkrétumok nélkül.
Az egykor liberális Orbán pontosan tudja, hogy a nyugati demokráciák mind liberális demokráciák, vagyis – leegyszerűsítve – olyan parlamenti választásra épülő rendszerek, amelyekben a többségi hatalmat számos intézmény és az egyéni szabadságjogok sora korlátozza. Mivel őt is épp ez a keretrendszer korlátozta/korlátozza, előbb az illiberális, manapság a keresztény jelzőt javasolja az anyázásnak beillő liberális helyett. De itt nem a liberalizmusról mint politikai ideológiáról van szó; ez a többi ideológiával, a szocializmussal és a konzervativizmussal versenyez a liberális demokrácia keretei között.
Orbán nem a liberalizmustól szabadulna, hanem általában a nyugati típusú demokráciától. Attól a pár kényszertől, ami még korlátozza.