Pár női név – a tartalomjegyzék szerint nyolc, a kötet lapjait tekintve harminc, negyven, ötven, száz is lehet. Clare Azzopardi máltai író azonos című novelláskötete szétfutó, s mégis egy irányba tartó női életutakról és aprócska, hétköznapi történésekről ad látképet.
Míg Sandra kulcsokat hagy elöl, hogy azokat mások megtalálják, addig Rita krumplit pucol, s életének mindennapjait nézi peregni. Gracey cipőkről és fényűző letűnt világokról álmodik, Roza a halálra készül, Lily pedig mások titkát, életének lenyomatát őrzi. Margaret és Michael nővér egysége tizenkét stáción át elevenedik meg előttünk, hasonlóan a gyilkosnak hitt Camilla eltűnéséhez. E hét női névhez kapcsolódó írást Polly, a boszorkány meséje zárja, amely a titokzatos felirathoz, a mindenütt feltűnő pdm szócskához kapcsolódik ezer szállal.
A novellák a főszereplők és a hozzájuk közelállók sokfelé szerteágazó történeteit tárják az olvasó elé könnyed, gyakran ironikus, jól megformált karakterrajzokon és leírásokon keresztül. Bár az elbeszélések főképp Máltához kötődnek, a világ bármely pontján játszódhatnának: a nőket érintő problémák, nehézségek egész tárházát vonultatják fel. S ahogy az a realitáshoz hozzátartozik, fiúk és férfiak, apák és gyermekek, férjek és szeretők egyaránt helyet, s jelentőséget kapnak a kötet lapjain. Így olvasás közben könnyen azon kapjuk magunkat, hogy az olykor a valóság és képzelet határán mozgó, nevekkel és arcokkal teletűzdelt, izgalmasan elmesélt, sokszínű történetek egy kicsit mindannyiunkról is szólnak. Legyen a nevünk Mária, Krisztina vagy Anna.
