Ha nem akarunk 1953-ig és az abban az évben átadott egykori Népstadionig (2002-től Puskás Ferenc Stadion) visszamenni, azt mondhatjuk, a történet egy 2011-es kormányhatározattal kezdődött. Ekkor vált biztossá, hogy az addigra erősen lepukkant épület helyén új nemzeti aréna épül. A 65 ezer férőhelyesre álmodott új Puskás költségeit az első hírek 40 milliárd forintra tették, amit Giró-Szász András akkori kormányszóvivő hamar 35 milliárdra finomított. A tervezgetés kezdeti fázisában az ígéretek multifunkcionális létesítményről szóltak, amely akár 20 sportág igényeit is képes kiszolgálni.
Nincs visszaút
Az események 2014 őszén gyorsultak fel, ekkor döntött úgy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), hogy – három csoportmeccs és egy nyolcaddöntő erejéig – Budapest is társházigazdája lehet a 2020- as Eb-nek. Ettől kezdve „muszáj” lett megépíteni a stadiont, ám az is hamar kiderült, hogy úgy és annyi pénzért, amiről korábban szó volt, képtelenség. 2015-ben Fürjes Balázs kormánybiztos már úgy fogalmazott, a határidő biztos betartása miatt „ésszerűsítés” mellett döntöttek. Ez a bizonyos ésszerűsítés a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tervekből mindent „kidobtak”, ami nem foci. Mindez különösen érdekes annak fényében, hogy 2011-ben még maga Orbán Viktor is így nyilatkozott a projektről: „Az egész ügy ugyanis nem korlátozódhat csak a futballra. Nagy terület van ott, sok mindenre tekintettel kell lenni, és bár mi a futballért élünk, mások is vannak a pályán, figyelnünk kell az atlétákra, a kerékpárosokra, és a teljes környék rendbetételére is.” Nos, a jelek szerint a többi sportágra mégsem voltak tekintettel. És miközben a funkciók száma csökkent, a költségek nőttek: immár 100 milliárd forintra. Mire pedig a közvélemény szép lassan megemésztette volna ezt a jelentősen megemelt büdzsét, a 2017. február 23-i kormányinfón Lázár János ledobta az atombombát: a beruházás bruttó 190 milliárdba kerül majd.
Az építkezés 2017 áprilisában kezdődött, az ütemterv betartásáért pedig a miniszterelnök vezetésével létrejött a Puskás Ferenc Stadion Időarányos Kivitelezését Nyomon Követő Bizottság. A céldátum ekkor 2019. október 31-e volt, míg azóta arról hallani, hogy 2019. november 25-én (a legendás „6-3” évfordulóján), azaz a magyar labdarúgás napján avatnák az arénát. Egy biztos, a stadionnak most már minden áron el kell készülnie, hiszen a 2020-as Eb-rendezéstől óriási blama lenne visszalépni, ami jó időre visszavetné az esélyeinket mindenféle sportesemény vendégül látására. Éppen ezért nem vennénk mérget arra, hogy már nem drágul tovább.
Ó, te drága…
Az építést felügyelő Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja (KKBK) lapunknak úgy fogalmazott, „a közelmúltban épült, hasonló méretű európai stadionokkal összevetve a Puskás Aréna reális piaci keretek között, átlagos áron épül fel”. Kissé szétnézve, az említett „átlagos ár” kifejezés azért némiképp árnyalható. A táblázatunkba összegyűjtött adatok szerint az elmúlt években számos hatalmas aréna épült fel a kontinensen jóval olcsóbban. Általánosan bevett módszer az egyes stadionok árainak összevetésére, ha az összköltségüket elosztjuk a nézőtéren lévő helyek számával, azaz kiszámoljuk, mennyibe került „egy szék”. A 2020-as Eb-nek szintén otthont adó bukaresti Nemzeti Stadion például a „székárat” figyelembe véve csak fele olyan drága, mint az új Puskás, amelynél még a 2012-es tornára épült varsói aréna is olcsóbb valamivel, pedig annak behúzható a teteje. Említést érdemel az Allianz Arena, amelynek belső felépítése a majdani új Puskáséhoz kísértetiesen hasonló. Az ára viszont már egyáltalán nem. Pedig a müncheni stadion építése körül vesztegetési botrány is kirobbant, a vád szerint több millió eurós kenőpénzek cseréltek gazdát, azaz úgy fest, nemcsak az építésre ment el a pénz – de még így is férőhelyenként csak körülbelül fele annyiba került, mint a magyar válogatott leendő otthona.
Ha a kezdeti 35-40 milliárdot és a jelenleg becsült 190 milliárdot nézzük, az újdonsült aréna már most elérte azt a „bűvös” ötszörös szorzót, amely a HVG tavalyi elemzése szerint az átlagos drágulás az utóbbi idők kormányzati nagyberuházásainál a 4-es metrótól a Várkert Bazáron át a Városliget-projektig. De a sport világában sem kell a régmúltig visszamennünk hasonló történetért, a 2017- es vizes világbajnokság büdzséje ugyanis 24,5 milliárd forintról indult és – Seszták Miklós akkori fejlesztési miniszter szavai szerint – 130 milliárd körül állhatott meg.
Mi fizetjük, más élvezi
Egy-egy ilyen óriási létesítmény esetén ráadásul az építési költség csak a „kezdet”, a gondok néha csak utána, az üzemeltetésnél kezdődnek. Egy klubcsapat otthona esetén könnyebb a helyzet, hiszen ott legalább évi 20 hazai meccs van, de egy válogatott évente csak néhányszor töltheti meg a lelátókat. Hozzátehetjük, idehaza nemrég NB I-es stadionokat (Haladás, Diósgyőr) is adtak át úgy, hogy senki nem jelentkezett az üzemeltetésükre, ami az átlagos nézőszámot figyelembe véve nem is csoda. Az új Puskás esetén további bevételt jelenthetnek a zenei világsztárok fellépései, illetve a 3800 VIP-hely, nehéz azonban megbecsülni, a nyereséges (vagy legalább nem veszteséges) fenntartáshoz elegek lehetnek-e az eladott koncertjegyek és a páholyokban helyet foglaló elit borsos befizetései.
Az pedig, hogy a nézők számára mennyire lesz vonzó az új aréna, természetesen a nemzeti együttes teljesítményétől is függ. Elég rossz indítás lenne például, ha a válogatott nem jutna ki a 2020-as Eb-re. A házigazdák ezúttal nem kvalifikálnak ugyanis automatikusan, és ha valamelyik rendező kiesik a selejtezőn, az UEFA igyekszik a földrajzilag legközelebb eső országok mérkőzéseit oda szervezni. Előfordulhat tehát, hogy végül Horvátország, Szerbia vagy épp Szlovákia játssza itt jövő nyáron a meccseit. És bár igaz, hogy a közelmúltban mindhárom ország futballjában ott hagyott ilyen-olyan formában némi pénzt a magyar állam, az azért mégiscsak túlzás lenne, ha még a vadiúj, csillagászati árú stadionunkat is nekik húztuk volna fel.
