– Tíz éve egy magánéleti válság közepén azt tanácsolta az orvosom, foglalkozzak többet állatokkal – meséli Anita, miközben a segítők pogácsát és pálinkát kínálnak körbe a látássérült vendégeknek. – Ezért az egyik barátomtól egy kecskét kaptam ajándékba. De szegény bak hiába legelhetett vígan az úrhidai házam körül, magányos volt, sokat sírt. Ezért kaptam mellé egy lánykecskét is.
Megmosolyogjuk a történetet, hiszen ritkán hallani, hogy kecskét alkalmaznának terápiás állatként, de Anita továbbmesél: – Mindig a lovakért rajongtam, de gyerekkoromban a szüleim sajnos nem engedhették meg maguknak, hogy lovagolni tanuljak. Most végre ez is megvalósulhatott, sőt, elkezdtünk törpelovakat vásárolni. És mivel sokan kérdezgettek, nem adnánk-e el az állatokat, kiváltottuk rájuk a tenyésztési engedélyt.
Amikor elkezdett egyre szűkebb lenni a családi tanya, és Anita már épp a ház eladásán gondolkodott, régi ismerőse, az orondpusztai majorság tulajdonosa felajánlotta neki, a tanyagazda-posztért cserébe átköltözhet a farmra az állataival. 2016. december 27-én kezdték az átköltözést csaknem nyolcvan állattal. Jelenleg a tulajdonosok állataival együtt 300-400 állat gondozásáért felel Anita. A lovak és a törpepónik, öszvérek, szamarak mellett élnek itt szarvasmarhák, ridegtartásban szürkemarhák, sertések, kecskék, nyulak, néma kacsák, tyúkok és pávák is. A majorság új lakója egy őzgida, akit halott anyja mellett találtak. A vadászok szóltak Anitának, nevelje fel ő.
A vendégek már alig várják, hogy végre megsimogathassák az állatokat. A lovakkal kezdünk, majd a kecskék jönnek, meglátogatjuk a díszpávákat, a malacokat és bekukkantunk a sajtüzembe is.
Az első kecskegidák megszületése után nem sokkal Anita azon kapta magát, hogy az állatok jóval több tejet adnak, mint amennyit ők elfogyasztanak. Így szinte egyértelmű volt, hogy kitanulja a sajtkészítést.
Egy alföldi paraszt bácsitól tanulta az alapokat. Bár kezdetben ő is úgy készítette, mint ő, azaz ecettel oltotta be a tejet, ma már professzionális oltóanyagokat használ a 22 féle, főként gomolya sajtjukhoz. Jelenleg napi 120 liter tehéntejet és 40-50 liter kecsketejet dolgoznak fel. És persze hústermékek előállításával is foglalkoznak.
A termékek nagyobb részét az egyik legnagyobb magyar élelmiszer-üzletlánc vásárolja fel, éttermeknek és a helyi közértekbe szintén jut belőle, valamint a székesfehérvári termelői- és biopiacra is. Csókakő és Csákberény között van egy önkiszolgáló hűtőjük is, ami becsületkasszás rendszerben működik. Ez az egyik legnagyobb bevételi forrásuk.
Megsült a malac, kezdődhet az ebéd. Az előételként kínált sajtkockákat lelkesen kóstolgatják a vendégek, és igyekeznek kitalálni, milyen ízesítésű kerül a tányérjukra.
– Alapvetően szociálisan érzékeny vagyok, talán azért is, mert a nővérem kisfia betegen született, de azt szoktam mondani, hogy mi itt gyűjtjük a „kóbor kutyákat” – mondja Anita. Van egy napszámosuk, Károly, aki Bajáról gyalogolt étlen-szomjan hat napon át, mire elért a sörédi kocsmáig. Onnan hívták fel a majorság tulajdonosát, ő adott neki munkát. Annyira le volt gyengülve, hogy amikor Zoli ennivalót vitt neki, ez a szerencsétlen ember 43 éves létére zokogásban tört ki.
(A majorságról bővebben a novemberi goodfood számában olvashatnak.)
