A negyvenéves zongorista-zeneszerző, Horváth „Tojás” Gábor úgy érzi, a Soundtrack című lemezzel „sikerült egy olyan – folyamatos interakción alapuló – improvizatív zenét elkészíteni, amely őszinteségében igazán engem tükröz. Gálfi Attilával már gyerekkorunk óta együtt zenélünk különböző zenekarokban, kívülről fújjuk egymás reakcióit. Ez egyfajta biztonságot ad a triónak, ugyanakkor még most is meg tudjuk lepni egymást. Horváth Balázs pedig stabil, de izgalmas bőgőjátékával egyben tartja a zenekari hangzást. Azért is őket választottam társaimnak, mert mindig számíthatok kreatív és inspiráló együttműködésükre.”
A Tojás néven ismert, sokoldalú muzsikus szerint az új album tematikája „egy napunk története, amely különböző élethelyzetekre reflektál a reggeli ébredéstől az esti hazatérésig. A dalok személyes történeteken alapulnak, de ezek olyan univerzális témák, amelyek mindannyiunkkal megtörténhettek már. Ezért szerintem a hallgatóság is könnyen bele tudja magát helyezni, érezni a zenénkbe.” A zenekarvezető elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben vizuális kíséret – vetítés, esetleg klip – társuljon a muzsikához.
A triónak ez már a harmadik teljes albuma. A bemutatkozó Steps Away Japánban is megjelent, ahol kiváló fogadtatásban részesült, itthon pedig felkerült a Mahasz Top 20-as eladási listájára, ami ebben a műfajban ritkaság. A második lemez, a Live at Muflon viszont szinte véletlenül jött össze, mert egy klubkoncertjükön megjelent egy lelkes hangmérnök és szuper minőségben rögzítette az estet – úgy, hogy a zenészek nem is tudták előre, hogy ott lesz. Ehhez képest a Soundtrack nyilván sokkal tudatosabb tervezés eredménye. „Egy lemez mindig egy adott korszak lenyomata. Visszatekintve más formációim albumaira, sokszor éreztem már, hogy néhány dolgot máshogy csinálnék, de ez a triólemezeinkre nem érvényes. Egy hangot sem változtatnék rajtuk” – mondja Gábor.
„Nem szeretek panaszkodni: a zenébe és a menedzsmentbe-promócióba belefektetett munka, idő és pénz előbb-utóbb megtérül” – mondja a műfaj és a muzsikusok helyzetéről Horváth Tojás Gábor. „A lényeg hogy eljuttassuk az emberekhez a zenénket, láthatók és elérhetők legyünk a nagyközönség számára, mert onnantól már úgyis ők döntenek. A profi menedzsment persze egy kényelemesebb helyzet, de úgy látom, csak akkor karolják fel a zenekarokat, ha mi magunk már mindent megtettünk azért, hogy a produkciónk a lehető legjobb legyen. Itt nemcsak magára a zenére gondolok, hanem a koncepcióra, az előadásmódra, a kommunikációra, a színpadi megjelenésre is. Szerintem a hazai jazz-szcéna méretéből adódóan akár menedzsment nélkül, egyedül is meghódítható.”
