Orbán Viktort kormányfőt ismerve csoda lenne, ha megnyugtatóan rendeződne a Közép-Európai Egyetem (CEU) ügye az intézmény keddi bejelentése után. Bár információink szerint a CEU kuratóriumában már többen azt sürgették, hogy az egyetem demonstratívan jelentse be, kivonul Magyarországról, Michael Ignatieff rektornak végül sikerült lecsillapítania a kedélyeket.
Így „csak” azt közölték: ha december 1.-ig nincs megállapodás a magyar kormány és New York Állam között, akkor az új évfolyamok már Bécsben indulnak. Érdekes módon, a sajtótájékoztató előtt készült magyar-angol nyelvű sajtóközleményben szó sincs arról, hogy a CEU december 1.-ig még meggondolhatja magát, ha megszületik a megegyezés a kormánnyal. A közleményben tényként írnak a bécsi indulásról.
A sajtótájékoztató után az amerikai követség kiadott egy közleményt, amiben továbbra is prioritásnak nevezik azt, hogy a CEU maradjon Budapesten, de már úgy fogalmaznak: egy kis esélyt látnak még a megoldásra. Ha az egyetem végül – akár részlegesen – elköltözik, az magának David B. Cornstein amerikai nagykövetnek is komoly személyes kudarc lehet, hiszen a diplomata még az elmúlt hetekben is többször nyilvánosan is optimizmusának adott hangot a CEU-val kapcsolatban. Legutóbb például azt mondta, „kérni fognak majd valamit” a magyar kormánytól az intézmény érdekében.
Az egyetem ügye ráadásul csak egy tünete a magyar-amerikai kapcsolatok leépülésének. Az Egyesült Államoknak ugyanis négy konkrét ügy lenne fontos jelenleg Magyarországgal kapcsolatban – ezek olyannyira nem titkosak, hogy az amerikai diplomaták nyilvánosan is megfogalmazták őket. Az első a magyar energiabeszerzések „diverzifikálása” – Washington élénken lobbizik azért, hogy a Románia Fekete-tengeri gázmezőin amerikai cégek által kitermelt gázból vásároljunk be. A második a CEU ügye, a harmadik a magyar-ukrán kapcsolatok rendezése, végül negyedik a katonai együttműködés erősítése, amelynek keretében az Egyesült Államok hajlandó 55 millió dollárt adni a kecskeméti katonai légibázis fejlesztésére.
Csakhogy ezekben az ügyekben már jó ideje nincs előrelépés. A magyar kormány venne román gázt, sőt, úgy tudjuk, Budapestről lobbiznak azért, hogy Washingtonból gyakoroljanak nyomást Bukarestre a kitermelésre kivetett illetékek csökkentéséért. Azok ugyanis – a munkát végző amerikai cégek szerint – gazdaságtalanná teszik a gáz kitermelését. A megoldás egyelőre nem látszik, pedig a téma szerepelt volna Szijjártó Péter hétfőre tervezett bukaresti megbeszélésein is, de ez végül elmaradt.
A CEU ügyében a magyar kormány azt várta a Soros Györggyel nagyon kritikus Donald Trumppal kapcsolatban, hogy csendesen asszisztál majd az egyetem kiebrudalásához, de Washingtonban továbbra is szilárdan támogatják az egyetem vezetését. Ehhez képest az Orbán Viktort ismerők körében általános vélemény, hogy nyílt nyomásgyakorlás esetén a miniszterelnök „befeszül”, és csak azért sem enged. Jellemző, hogy a korábban a CEU-ügy rendeződésében biztos Fideszes képviselők is teljes bizonytalanságukat hangoztatták lapunknak hétfőn a Parlamentben.
A katonai együttműködésben szintén nincs semmi előrelépés, sőt, semmi hír nincs róla, hogy a magyar kormány igénybe vette volna azt az 55 millió dolláros amerikai támogatást, amit kifejezetten a kecskeméti reptér fejlesztésére szántak, pedig David B. Cornstein a Szombatnak augusztusban adott interjújában értetlenségét hangoztatta az ügy miatt.
Végül egyelőre Ukrajna ügyében is ott tartunk, hogy Magyarország blokkolja a decemberre tervezett NATO-Ukrajna csúcstalálkozót, igaz, itt legalább történt magyar kezdeményezés a helyzet rendezésére. A múlt héten Szijjártó Péter egy kétoldalú kisebbségvédelmi megállapodás tervezetét juttatta el az ukrán félnek.
Összességében a helyzet az: a májusi magyar-amerikai külügyminiszteri találkozó óta inkább romlottak, mint javultak volna a kapcsolatok, és egyelőre nem is látszik, hogy ezt a helyzetet egy-egy magas szintű találkozóval ki lehetne mozdítani a holtpontról. A CEU ügye pedig még további károkat okozhat.
