Abban a pillanatban, amikor magyar idő szerint kevéssel vasárnap este 10 óra előtt Max Verstappent intették le elsőként az idei világbajnokság 19., mexikóvárosi versenyén, hivatalossá vált, hogy Lewis Hamilton megvédi címét. A Mercedes 33 éves brit pilótája ugyan egy nehézségekkel teli verseny végén legfőbb riválisa, Sebastian Vettel és a némethez hasonlóan Ferrarit vezető Kimi Räikkönen mögött, negyedikként ért célba, két állomással a szezon vége előtt behozhatatlan előnyre tett szert a pontverseny élén, ezzel 2008, 2014, 2015 és 2017 után ötödször nyerte meg az egyéni világbajnokságot.
Hamilton az újabb sikerrel nem akármilyen magasságba jutott el, hiszen a sportág 1950 óta íródó történetének ő a harmadik ötszörös világbajnoka: Michael Schumacher hétszer volt a legjobb 1994 és 2004 között, míg az argentin Juan-Manuel Fangio 1951-1957 között ötször.
„Michael még mindig jócskán megelőz engem a futamgyőzelmek terén, így szerintem kijelenthető, hogy továbbra is ő minden idők legjobbja – mondta a 2007 óta íródó F1-es pályafutása során eddig 71-szer nyerő Hamilton a történelmi jelentőségű siker perceiben (Schumachernek hússzal több sikere van). – Fangio versenyzői szempontból olyan, mint a keresztapánk, tisztelem őt, hiszen egy olyan korban volt sikeres, amikor minden sokkal veszélyesebb volt. Megtisztelő, hogy a nevem most az övé mellé került.”
Lewis Hamilton útja a csúcsra tanulságos történet.
Első F1-es csapata, a McLaren akkor figyelt fel rá, amikor 10 évesen, egy gokartverseny megnyerése után az istálló akkori vezetőjének, az egyik díjat átadó Ron Dennisnek határozottan kijelentette: egy napon a csapatában fog versenyezni. Kisvártatva már a McLaren egyengette az ifjú Lewis útját, a befektetés pedig egyhamar megtérült – a nem éppen tehetős családból származó, ám az alsóbb kategóriákban többnyire sikerrel szereplő brit a Forma–1 első fekete versenyzője lett, s kis híján már a bemutatkozó évében világbajnokságot ünnepelhetett. Erre végül második idénye végén, 2008-ban került sor először.
A következő években változtak a szabályok az F1-ben, a McLaren pedig nem minden évben tudott kiemelkedő autót építeni, így Hamilton számára is nehezebb idők jöttek. Az akkoriban élete második évtizedében járó sportoló magánélete válságba került – viharos, „se veled, se nélküled” kapcsolata Nicole Scherzingerrel évekig állandó témát jelentett a bulvársajtó számára –, viszonya megromlott az őt túlzottan kordában tartó McLarennel, ezért 2012-ben váltásra szánta el magát: a háromszoros bajnok Niki Lauda unszolására 2013-ra aláírt jelenlegi munkaadójához, a Mercedeshez. Az akkor még nem domináns csapat igazán 2014-től, az új szabályrendszer bevezetésével lett naggyá. Hamilton azóta csupán egyszer – nem sokkal –, 2016-ban maradt le a vb-címről ádáz ellenfele, az egykori márkatárs Nico Rosberg mögött.
Hamilton az újoncként elbukott vb-győzelem idején megtanulta kezelni a vereséget, kizárólag a győzelmet elfogadó hozzáállása, tehetsége és a rengeteg befektetett munka révén pedig a saját területén 33 éves korára elérte azt, ami eddig csak két embernek sikerült. Bárhogy is alakul a versenypályán kívül a szupersztárok életét élő pilóta további pályája, ezzel már most kitörölhetetlenül beírta nevét a sportvilág történelemkönyvébe.
