„Barcelona nevet Madridon” – még a mértéktartó spanyol lapok is erről cikkeztek a La Liga örök rangadója (5-1) után, s ugyanezek az orgánumok már vasárnap este öles betűkkel tudatták: Florentino Perez, a Real Madrid elnöke meneszti Julen Lopetegui edzőt. Arról nem szólt a fáma, hogy Perez kirúgná önmagát is.
Pedig az lenne az igazságos.
Elvégre az övé a fő rész abban a páratlan umbuldában, amely tönkretette a spanyol válogatott vb-esélyeit és a bajnokság kilencedik helyére szállította le a királyi gárdát. Mint köztudomású, közvetlenül az Oroszországban rendezett világbajnokság kezdete előtt derült ki, hogy a kétkulacsos Lopetegui egyrészt hűségesküt tett a spanyol futballszövetségnek, azaz elfogadta Luis Rubiales elnök ajánlatát a kapitányi szerződés meghosszabbítására, miközben aláírt a Real Madridhoz. Amint napvilágra jutott a meghökkentő madridi manőver ténye, Rubiales Krasznodarból hazaküldte Lopeteguit, a spanyol csapat pedig a nyolcaddöntőben elbúcsúzott a vb-től minden idők leggyengébb orosz válogatottjainak egyikével szemben. (Az utóbb ezüstérmes horvátok azóta is hálásak a Perez, Lopetegui tandemnek a kímélő ág létrehozásáért.)
A Perez és társa alkalmi vállalkozás morálisan elfogadhatatlan titkos üzlete oda torkollt, hogy a Real Madrid jelenleg nem tényező a táblázaton, és kezdő tizenegyének érdemjegy-átlaga – a France Football osztályzatai alapján – mindössze 3,72 volt a siralmas barcelonai vendégjáték alkalmával. (Courtois 3 – Nacho 2, Varane 3, Sergio Ramos 3, Marcelo 6 – Modric 4, Casemiro 4, Kroos 4 – Bale 3, Benzema 4, Isco 5. A legjobb minősítés a 10-es lenne, de a legtöbb labdarúgó esetében hol az az 5-ös? A barcelonai végeredményt illetően itt van.) Aki idehaza látta a meccset – bár tévén csak a szerencsés kisebbség tudta követni a mérkőzést, az interneten pedig nem minden futballbolond „vadászik”, arról nem beszélve, hogy micsoda dilemmát jelentett: Barcelona–Real Madrid vagy Kisvárda–Vidi? –, az tapasztalhatta a két vetélytárs közti kegyetlen különbséget. Félreértések elkerülése végett: a katalóniai differenciáról van szó, mert a Vidi döntetlent ért el a magyar futball legújabb fellegvárainak egyikében, de ez már nem is meglepő, mert legutóbbi öt bajnoki mérkőzése közül csak kettőt nyert meg és ugyanannyit elvesztett a nem ritkán ezerrel ajnározott székesfehérvári együttes. (Igaz, mi az a túráztatás ahhoz képest, hogy az FTC jelenlegi elnökéről az hangzott el a diósgyőri meccs televíziós közvetítésében: „Csak Springer Ferenchez, az alapítóhoz mérhető nagyságrendű, fantasztikus munkát végez.” Szegény Springer doktor feltehetően forog a sírjában, mert a valaha oly dicsőséges Ferencváros az utóbbi öt esztendőben egyszer sem jutott tovább az európai kupák nyári előselejtezőinek második fordulójánál, és olyan törpékkel szemben köszönt el, mint a HNK Rijeka, a Zseljeznicsar Szarajevo vagy a Partizani Tirana. Persze a Midtjylland vagy a Maccabi Tel-Aviv sem óriás, különben miként kerülne ebbe a körbe?)
Perezt Madridban nem rajongják körül, már csak azért sem, mert az erkölcsi alászálláson túl az is a számláján van, hogy váratlanul elengedte Cristiano Ronaldót. Carles Puyol, a Barcelona emblematikus alakja joggal jegyezte meg: „Ha lemondasz a legjobb játékosodról, akkor ne csodálkozz, hogy a csapatod rosszabb lesz.” CR Torinóban, köszöni, jól van, a Real Madrid viszont hónapok óta aggasztóan köhög, és Lopetegui „doktor” nemhogy nem tudta orvosolni a bajt, de minden idők legrosszabbul kezdő „királyi” edzőihez csatlakozott. Nála gyengébben az első tíz bajnoki fordulóban csak José Quirante nyitott, még 1929-ben, a liga alapításának évében. (Akkor 4 győzelem, 1 döntetlen, 5 vereség volt, most 4, 2, 4 a mérleg.) Ezzel együtt Jordi Alba, a Barcelona balbekkje azt mámorosan említette az 5-1-es diadal után: „A Real Madridot legyőzni olyan, mint megnyerni a BL-t.”
Az előbbi a Barcelonának az elmúlt négy évben ötször is, az utóbbi viszont csak egyszer – még 2015-ben – sikerült...
