Pályázatot írt ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatói posztjára. Szakály Sándornak, az eddigi főigazgatónak december végén jár le az ötéves mandátuma. A történész kérdésünkre közölte: újra pályázik a tisztségre.
– Szeretném továbbvinni azt a folyamatot, ami elindult – indokolta döntését Szakály. Konkrétan említette a ceglédi Gulág-Gupvi Emlékhely létrehozását is, amelynek megvalósítására közel 550 millió forintot adott a költségvetés (a Gupvi a hadifoglyok és külföldről internáltak táborhálózata volt a Szovjetunióban). Pályázatát még nem írta meg, át kell gondolnia, hogy ezen kívül pontosan mi szerepeljen benne.
Öt évvel ezelőtt Szakály Sándor egyedüli indulóként lett az intézet főigazgatója. Most sem hallott arról, hogy más is pályázni készülne a tisztségre, de – jegyezte meg – „ha valakinek lenne ilyen ambíciója, az valószínűleg nem a sajtóban tenné közhírré azt”.
A közelmúltban megjelent egy sajtóhír, miszerint a VERITAS levéltárába kerülnének az 1990 után keletkezett kormányzati iratok és dokumentumok. Szakály lapunknak elmondta, hogy legjobb tudomása szerint a kormány erről nem hozott döntést. Érzékeltette: arra számít, hogy nem is fog.
Szakály Sándor a VERITAS létrehozásakor Boross Péter volt miniszterelnök felkérésére pályázott a főigazgatói posztra. Bár az intézet elvileg a Miniszterelnökség felügyelete alatt jött létre, Szakály hangsúlyozza: ragaszkodott – és ragaszkodik ma is – szellemi függetlenségéhez, ami „elengedhetetlen feltétele az értelmiségi létnek és a tudományos tevékenységnek”.
A Miniszterelnökség és Lázár János korábbi felügyeleti szerepét idén nyáron az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Kásler Miklós miniszter vette át. Szakály Sándor szerint a VERITAS intézet szempontjából ez inkább formai, mint tartalmi változás. – Lehet, hogy nem hiszi el nekem, de a politika semmilyen formában nem szól bele a munkánkba – állította.
Annak idején túlontúl is emlékezetesre sikeredett Szakály Sándor bemutatkozása a VERITAS élén. Debütáló nyilatkozatában, amelyet az MTI 2014. január 17-én adott közre, a következő volt olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra.”
Az idegenrendészeti eljárásra vonatkozó mondat kemény bírálatot váltott ki számos történész és politikus, valamint a Mazsihisz részéről.
– A magyar hatóságok korabeli szóhasználatával éltem. Nem vontam kétségbe a Kamenyec-Podolszkijban történteket, de a jelek szerint a pontos szóhasználatért „megkövezés” jár – indokolta kijelentését Szakály Sándor az akkor még létező Népszabadságban. A Demokratikus Koalíciót nem győzte meg a magyarázat. Oláh Lajos, a DK országgyűlési képviselője holokauszttagadás miatt feljelentést tett ellene. A nyomozó hatóság azonban bűncselekmény hiányában lezárta az ügyet.
