Durván megdrágulhat az orvosi ellátás azok számára, akiknek nincs társadalombiztosításuk. Egy új jogszabály-javaslattal ugyanis a kormányzat az elmaradt járulék helyett a kezelés díját szedné be azoktól, akiknek rendezetlen volt a biztosítási jogviszonyuk, amikor orvoshoz fordultak. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint pillanatnyilag 400 ezer embernek nincs biztosítása, és minden huszadik beteg taj-számának ellenőrzésekor „villan fel a piros lámpa.” Az, aki most orvoshoz fordul és a taj-számának ellenőrzéskor kiderül, hogy rendezetlen a jogviszonya – vagyis piros lámpa gyullad ki az orvos gépén –, megkapja ugyan az ellátást, de figyelmeztetik, hogy rendezze státuszát.
Gyakran előfordul: valakinek hiába van biztosításra jogosító munkahelye, a munkáltató nem fizeti be utána a járulékot. A „piros lámpás” ellátottakról az egészségbiztosító havonta készít jelentést az adóhivatalnak, amely igyekszik az elmaradt járulék fizetésre kötelezni az érintetteket. A lapunk birtokába került saláta-törvény tervezet jelentősen szigorítana azon a szabályon, amely most legfeljebb öt évre visszamenőleg engedi behajtani az elmaradt egészségbiztosítási járulékot. A tervezett módosításban az áll: „Aki egészségügyi szolgáltatást jogalap nélkül vett igénybe, az az egészségbiztosító tudomására jutásától öt éven belül kötelezhető annak megtérítésére.” A tét nem kicsi: egy átlagos eset kórházi ellátásért 195 ezer forintot fizet az egészségbiztosító, de például a szívinfarktus kezelése 375 ezer forinttól indul.
Az átlagos 195 ezres kezelési költség persze a betegségtől függően sokszorosára nőhet. (A sürgős, életmentő ellátások elvben alanyi jogon, térítésmentesen járnak.) A daganatos betegek egy adagnyi kemoterápiája például tipikusan 700 ezer forintba kerül, ám ebből legalább egy tízes sorozatra van szükség. Ahhoz, hogy valaki megkaphassa a rákgyógyszerét szükség van a célzást segítő molekuláris vizsgálatra is, már az belekerülhet másfél millió forintba. Egy szülésért 68 ezer forintot fizet az egészségbiztosító. A patikai gyógyszerkiváltás alapján is követelhet vissza pénzt a költségvetés.
– Ha ezt a szabályt a jogalkotók jóváhagyják, amellett, hogy sok ember kerülhet lelhetetlen helyzetbe, végérvényesen fölbomlik a szolidaritás elvű társadalombiztosítási rendszer – mondta lapunknak Karátsonyi Annamária közgazdász, a Corvinus Egyetem címzetes egyetemi docense. A gazdagok könnyedén kiléphetnek a közös kockázat közösségből, mondván, ha szükségük lenne az ellátásra, akkor azt piaci alapon is megvásárolhatják. Ezzel egyértelműen csökken majd az ellátásokra fordítható közpénz. Aki pedig zsebből fizetne, attól csak azt az alacsony díjat lehet majd beszedni, amit a közfinanszírozó fizet, miközben jó néhány terápia költségét ez az összeg már nem fedezi.
Egy másik következménye lehet az intézkedésnek, hogy a legrászorultabbak, akiknek nem lesz biztosításuk és vélhetően pénzük se, vagy teljesen kiszorulnak a közellátásból, vagy ha mégis ellátják őket, akkor az intézmények behajthatatlan kintlévőségeit duzzasztják. – Mi van, ha valaki nem tud fizetni? – kérdezi Karátsonyi Annamária. – Az orvos nem mondhatja, hogy nem látom el. A kórházakba nem egyszer esik be biztosítás nélküli szülő nő is. A detoxikálás árát évek óta annak kéne fizetnie, aki a szolgáltatásra rászorult, de az intézmények képtelenek ezt az összeget beszedni.
Weltner János sebész főorvos szerint egy modern társadalomban a kezelés megfizettetése elfogadhatatlan. A szakember emlékeztetett arra, hogy a hazai egészségügyi ellátás kifejezetten és kijelentetten szolidaritás alapú, azaz ha valakinek van jövedelme, az járulékot fizet, és cserébe térítésmentes ellátást kap, ha rászorul. Ez az elv az elmúlt években sok tekintetben sérült: így például már nem járulékként, hanem adóként szedik be a gyógyítás finanszírozására szánt pénzt. Már nem mindig és nem minden ellátás térítésmentes. Sokféle felmentés létezik a rendszerben a befizetés alól. Akinek nincs saját jövedelme, azok után az állam fizet, de nem a jövedelemtulajdonosok átlaga alapján, hanem a költségvetési törvény adhoc ötlete szerint. A nem-fizetők sokan vannak: gyermekek, nyugdíjasok (öregségi, rokkantsági stb.), menedékesek.
A főorvos hozzátette: a szolidaritási elv tisztességességének egyik alapja, hogy senki nem tudja előre, lesz-e valaha beteg, és ha igen, mi lesz a baja. Azt sem tudja, és nem is tehet róla, hogy a majdani betegségek kezelése a tudomány akkori állása szerint mibe kerül. Ezért ez ugyanolyan kiszámíthatatlan kockázat, mint például a gépkocsi-biztosítás. A törvényes járulékfizetés elmaradása esetén a be nem fizetett járulék behajtása, vagy szociális helyzet függvényében ennek elengedése lenne a járható út. Szerinte sem fogadható el, hogy egy gazdag ember nem fizet járulékot, és ha megbetegszik, akkor a magánellátást veszi igénybe, és ott fizet. Ez előre vetíti annak a veszélyét, hogy a gazdagok büntetlenül kiszállhatnak a közfinanszírozott egészségügyből és járulékukkal nem járulnak hozzá a több magyar állampolgár ellátásához – tette hozzá.
