Ön alapító tag a Barátok közt csapatában. Gondolták volna húsz éve, hogy ez a sorozat eltart ennyi ideig?
Nem gondoltuk, de reméltük. Bár 1998-ban kicsit csodálkoztunk, amikor a sorozatot gyártó UFA anyacégének munkatársai azt mesélték, náluk már hét éve megy a hasonló műsor. Akkor el sem tudtuk képzelni, hogy ilyesmi létezik.
És valóban nem tartanak soha szünetet?
Pontosan azért ez a feszített tempó, hogy a nyári leállások, meg az ünnepek körüli szünetek se okozzanak gondot. Több mint száz ember minden nap, sokszor 12 órában dolgozik ezért. Az adásbiztonság miatt legalább egy napi adagot minden nap le kell gyártanunk, de inkább valamivel még többet is. Amit most veszünk fel, az nagyjából nyolc hét múlva kerül adásba.
Van-e olyan a stábban, aki mindent tud erről az immár húszéves történetről?
Én például sok mindenre emlékszem. S amikor olvasom a heti történeteket, akkor sok minden előjön. Eszembe jut, hogy valami ilyesmit már csináltunk, vagy valami nem passzol, mert tíz éve éppen az ellenkezőjét mondtuk. Az egyik író munkatársunk - azon kevesek egyike, akik a kezdetektől velünk vannak - most elkezdett írni egy úgynevezett sorozatbibliát. Benne vannak a legfontosabb események szereplőkre lebontva. Ez sokat segít.
A Barátok közt szereplői saját életüket élik és a körülöttünk lévő világ szinte teljesen kimarad a történetből. Ez hogyan lehetséges?
A sorozat szándékosan teljesen politikamentes. Olyat akarunk csinálni, amit mindenki nézhet, politikai hovatartozástól függetlenül szerethető. Ugyanakkor nagyon érzékenyek vagyunk - és maradunk - a társadalmi problémákra. A sorozat alapító producere, Kalamár Tamás - akinek munkáját nem lehet elég nagyra értékelni, én őt tekintem példaképemnek - szintén fontosnak tartotta, hogy a Barátok közt érzékeny legyen a társadalmat foglalkoztató kérdésekre. Olyan történeteket igyekszünk mutatni nézőinknek, amelyek érinthetik a mindennapi életüket.
Ön 17 évig rendezett, több mint egy éve pedig producer. Összehasonlítható a két munka?
Teljesen más a kettő. A rendezés nekem a szívem csücske, azt imádtam csinálni. Nagyon hiányzik is. Furcsa érzés, amikor nézem a rendező kollégákat, ahogy az én elvárásaim alapján összeraknak egy blokkot, epizódot. De most nekem az a dolgom, hogy megszabjam az irányt. Merre és hogyan menjünk, milyen eszközökkel.
A történet, vagy a gyakorlati megvalósítás irányát?
Mindkettőt. A vezető íróval és munkatársaival, az úgynevezett storylinerekkel általában félévente összeülünk - legközelebb a jövő év elején - és elvonulunk pár napra, hogy kitaláljuk a következő 22 hét sztoriját. A vezető író ez alapján a storylinerekkel közösen megírja a történetet, de előtte egyeztetünk, hogy melyik karaktert milyen irányba vigyük, milyen céljai legyenek, s azokat hogy érje el. Itt van az én szerepem, terelgetem a sztorit, megmondom, jó-e az irány.
Mi határozza meg a jó irányt?
Ehhez ismerni kell a nézőket, a szokásaikat és tudni kell, hogy kinek csináljuk a sorozatot. Vannak közvélemény-kutatások, folyamatosan monitorozzuk, hogy a nézők mit szeretnek és mit nem. Naponta figyeljük a nézettséget, tehát tisztában vagyunk vele, mennyire tetszett az adás. Mindezt figyelembe vesszük, mikor eldöntjük, melyik karakterrel mi történjen. Ha például bekerül egy új figura, azt előbb meg kell szerettetni a nézőkkel, mielőtt nagy dolgok történnek vele.
A negatív karaktereket is megpróbálják megszerettetni?
Ez nagyon sok mindentől függ. Az azonban biztos, hogy valami nem csak fekete, vagy csak fehér. Meg kell nézni például, mik a céljai. Ha csak az eszközeiben negatív, de a céljaiban nem, az már elfogadható. Például Berényi Miklóst nagyon szeretik, mert családszerető ember, s bár néha csinál negatív dolgokat, a családjáért teszi. Nem mindegy az sem, hogy a színész a játékával miképpen tudja megszerettetni az akár negatív figurát is. Zubornyák Zoltánt - aki Ludwigot játszotta - pontosan azért szerették a nézők, mert méltó ellenfele volt Miklósnak.
Nemrég bekerült a történetbe két új szereplő, Szonja és Gergő, akik láthatóan szintén negatív karakterek.
Nagyon érdekes figyelni, hogy az író vagy a rendező hogyan tudja befolyásolni a néző érzelmeit. Az elején Szonját nagyon kedvelték. Imádták, hogy végre van egy karakán, ráadásul gyönyörű új nő, méltó partnere Miklósnak, akit meg is hódíthat. De ahogy csepegtettük a történetet, ez lassanként átfordult, hiszen kiderült, hogy Szonja és testvére Berényi Miklós ellen megy, ezért most nem szeretik. Nemsokára kiderül majd, miért akarnak bosszút állni és nagyon érdekes lesz, hogy akkor igazat adnak-e a nézők a testvérpárnak. Reméljük, ismét kezdik majd őket megszeretni.
Végül is a nézettség dönt el mindent. Tartják a szintet?
Amikor elkezdtük ezt a sorozatot, akkor nagyon kevés magyar nyelvű csatorna volt, tehát lényegében konkurencia nélkül dolgoztunk. A húsz év alatt rengeteg adó lett. Ha a számokat nézzük, a kezdetekhez képest ezért csökkent a nézettség, viszont így is sikerült megőrizni vezető helyünket, mindig az elsők között vagyunk. Ez fantasztikus eredmény, hiszen a nézőket még mindig érdekli, mi történik a Mátyás király téren.
Jövő pénteken, október 26-án, a jubileum napján dupla adással készülnek.
Igen, mégpedig nagy durranással. Izgalmas volt csinálni is, minden színész és a stáb is nagyon élvezte. Aztán meg akarunk egy kicsit újulni. Ez a 20.születésnap médiatörténeti esemény is, hiszen Magyarországon napi sorozat nem élt meg ilyen kort. Ugyanakkor alkalom egy kis ráncfelvarrásra is, technikailag és tartalomban is szeretnénk egy picit felfrissülni. Akárcsak a tavalyi 20. születésnapja óta az RTL Klub, mi is színesebbé és pörgőbbé akarunk válni. Célunk, hogy a fiatalokhoz is szóljunk, őket ugyanis a legnehezebb megfogni, közülük nagyon kevesen tévéznek napjainkban. Olyan történetekkel készülünk, amelyek jobban érdekelhetik őket, többet foglalkoznak az életükkel és a problémáikkal.
És ha ez sikerül, akkor hány év van még a Barátok köztben?
Ezt nem lehet előre megjósolni. De természetesen azért dolgozunk, hogy még sok-sok generációnak nyújtsunk esténként minőségi szórakozást.
