Bő egy hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy sikerül elkerülni a vérontást Szíria utolsó lázadók uralta tartományában, Idlíbben. Törökország nyomására a szír kormányt támogató Oroszország és Irán beleegyezett abba, hogy leállítsák a készülő offenzívát, amennyiben ellenségeik a határterületek 15-20 kilométeres körzetéből kivonnak minden nehézfegyverzetet és szélsőséges milíciát. Határidőként a felek október 15-ét szabták meg, ami közben lejárt, sőt már egy hét is eltelt. A támadás viszont még nem indult meg. Szalai Mátét, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatóját arról kérdeztük, vajon ez azt jelenti-e, hogy sikerült teljesíteni a megállapodást?
„Ha akarom, sikerült, ha akarom, nem. Több kisebb szervezet, például az al-Káidához köthető Hurasz ad-Dín vagy a kínai ujgur gyökerű Turkisztán Iszlamista Párt jelezte, hogy nem tartják magukra nézve kötelezőnek az egyezményt, de a legtöbb csoport kivonult. Ugyanakkor a törököknek nem sikerült egy ernyő alá szorítani az összes idlíbi milíciát, ami szintén része volt a megállapodásnak” - vázolta a helyzet összetettségét a szakértő. Hogy akkor miért nem emelkedtek még a magasba az orosz bombázók? „Ez az ellentmondásos légkör annyiban pozitív fejlemény, hogy lehetőséget ad rá, hogy megnézzük, hogy mi is volt az igazi orosz szándék a megállapodással kapcsolatban: ha ők úgy értelmezik, hogy az ütközőzóna felállt, akkor tudjuk, hogy nem számíthatunk a következő hetekben nagyobb támadásra. Ha viszont a kisebb csoportok fegyelmezetlenségét az oroszok ürügyként használják, és kijelentik a terv bukását, akkor tudni fogjuk, hogy az egész terv csak az időhúzást és a morális felhatalmazás megteremtésének lehetőségét célozta” - válaszolta.
A határidő lejárta után Moszkva látszatra megértően úgy reagált, amíg látja az erőfeszítéseket, addig hajlandó több időt biztosítani. De vajon képes-e Törökország arra, hogy a megosztott ellenzék minden csoportját megzabolázza? „Nem, ami nem is meglepő, hiszen legalább hetvenezer milicistáról van szó, számtalan kisebb-nagyobb csoportba tömörülve. A török terv az volt, hogy az ütközőzóna felállítása mellett betereli az összes kisebb milíciát az általa dominált „Nemzeti Felszabadítási Frontba”, erre azonban a nagyobb és szélsőségesebb csoportok nem voltak hajlandóak” - folytatta borúlátóan a szakember. Szalai Máté szerint az igazi fejtörést a régen al-Káida kapcsolatokkal rendelkező, an-Nuszra Front néven ismert Hajat Tahrír as-Sám okozza, ami az egyik legerősebb csoport az ellenzék között. Ezen túl az al-Káida is újraszerveződött, és a helyi támogatói létrehozták a Hurasz ad-Dín nevű csoportot, amely nem a legnagyobb, de elég agresszívan viselkedik, és többször fenyegetőzött merényletek végrehajtásával az elmúlt hetekben is. „Nem tudunk róla, hogy ezen csoportok döntéshozatalára Törökországnak számottevő befolyása lenne” - tette hozzá.
Ami azonban a legfontosabb, hogy a tűzszünet még él, a vérfürdő még elmaradt. A szakértő azonban már nem volt ilyen derűlátó. Mint mondta, nagyon meglepődne, ha az ütközőzónát bárki hosszú távra tervezte volna. Az orosz gyakorlat ugyanis szerinte azt mutatja, hogy az ilyen kezdeményezések csak átmeneti jellegűek, és általában egy offenzívát készítenek elő úgy, hogy időt adnak a kényes kérdések megoldására. „Jelen pillanatban a nagy kérdés nem az, hogy megtörténik-e az idlíbi offenzíva, hanem az, hogy mikor és milyen formában. Aszad nyilvánvalóvá tette, hogy vissza akarja foglalni a területet, és az eddigi tapasztalat alapján nincs okunk kételkedni abban, hogy ezt meg fogja próbálni. Jelenleg a török katonák jelenléte jelenti a legnagyobb akadályt ebben a kérdésben. Meglátjuk, hogy ez a helyzet meddig áll fenn” - összegzett Szalai Máté.
Nem kellenek senkinek a terroristák
Az Iszlám Állam (IS) Szíriában és Irakban is lényegében vereséget szenvedett, ám ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden terroristával leszámoltak. Ahogy stabilizálódik a helyzet egyre sürgetőbb a kérdés: mi legyen a sorsa azoknak a harcosoknak, akiket foglyul ejtettek? A helyiek esetében még viszonylag egyszerű a helyzet, de vajon ítélkezhet-e egy amerikai, brit stb. állampolgár fölött egy szíriai katonai szervezet? És mihez kezdjenek a meggyilkolt dzsihadisták családjával? Patrick Roberson vezérőrnagy a BBC-nek adott nyilatkozatában először tette világossá az amerikai álláspontot: azt szeretnék, ha mindenkit visszaküldhetnének oda, ahonnan érkezett.
A kérdés konkrétan a brit akcentusuk miatt „a Beatles” becenévre keresztelt négytagú halálkommandó miatt merült fel, akik kegyetlen kivégzéseikkel sokkolták a világot. Legismertebb tagjukkal „Dzsihád Johnnal” egy amerikai légicsapás végzett, kettejüket elfogták. Úgy tűnik azonban, hogy a britek nem kérnek belőlük, így elképzelhető, hogy az Egyesült Államokban állhatnak bíróság elé. Esetük koránt sem egyedi. Az amerikai támogatású Szíriai Demokratikus Erők azt állítja, 700 külföldi terroristát ejtettek foglyul, akik több mint 40 különböző országból származnak.
Vlagyimir Putyin viszont nemrégiben arról beszélt, az Iszlám Állam több száz külföldi, köztük európai, amerikai túszokat ejtett. Az orosz elnök szerint a terroristák ultimátumot intéztek: ha nem teljesítik feltételeiket, minden nap kivégeznek tíz embert. Az nem teljesen világos miért az oroszokat zsarolják a nyugati foglyokkal, az amerikaiak állításunk szerint nem is tudnak a túszokról. Mindenesetre az biztos, hogy korai még leírni a terrorszervezetet. Hiába tizedelték már meg az IS erőit, még mindig áramlanak külföldről Szíriába, hogy a soraikban harcolhassanak - mondta el nemrégiben Joe Dunford amerikai vezérkari főnök is. A tábornok becslései alapján naponta nagyjából százan csatlakoznak a terroristákhoz, ami messze alulmarad a három évvel ezelőtti napi 1300-tól, de ez is jelzi, hogy az IS még mindig képes híveket toborozni. Azt Dunford nem részletezte, hogy ezek a külföldiek merről érkeznek a háborús országba, de valószínűleg Törökország Hatay tartományán át vezet a legkönnyebb útjuk.
A vezérkari főnök arról is beszélt, hogy nagy fejtörést okoz a foglyul ejtett külföldi dzsihadisták sorsa, hiszen hazájukba nem küldhetik vissza őket, azt viszont meg kell akadályozniuk, hogy szabadulásuk után ők legyenek a jövő terrorista vezérei. A nemzetközi titkosszolgálatok már korábban is arra figyelmeztettek, hogy az IS katonai veresége és területeinek elvesztése után a külföldi harcosok megpróbálhatnak hazatérni, hogy ott kövessenek el merényleteket. Egyelőre úgy tűnik, hogy a veszélyt sikerült kivédeni, a terroristák jelentős részével egyszerűen végeztek, akivel nem, az pedig inkább más konfliktus övezetekbe, vagy elhagyatott, sivatagi területekre menekült.
