Mialatt e sorokat írom, folyamatosan mormolom magamban: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Bármennyit is mormolom, továbbra sem különösebben érdekel, hogy a magyar miniszterelnök jár magyar érdekeltségű sporteseményekre, vagy sem. Büszke magyarként magától értetődő számomra, hogy sportág-függetlenül minden magyar sportolónak szorítok nemzetközi porondon, megértem, ha Orbán Viktor is így tesz. Speciel nem érdekel, de megértem.
Az viszont patriótaként kifejezetten zavar, ha a magyar miniszterelnök nagy nyilvánosság előtt, egy parlamenti felszólalás keretein belül - egyfajta beismerő vallomásként - bevallja, hogy három évtizede korrumpáltatja magát. Abba már bele sem merek gondolni, hogy harminc évvel ezelőtt kiknek volt lehetősége luxus utaztatásokkal lekötelezni őt, mert akkor vagy Soros Györgyöt, vagy Moszkvát kellene feltételeznem a háttérben...
De lássuk a védőbeszédet is: mennyire releváns a korrupció gyanújának szempontjából, hogy valaki egyébként jár-e magyar érdekeltségű sport eseményekre? Szerintem egy hangyányit sem. Ez nagyjából olyan reakció, mintha a rajtakapott gyilkos közölné a nyomozóval, hogy "elnézést, én harminc éve használok konyhakést, sosem zavart senkit, ezután is fogok használni".
Persze-persze értem én, csak ezt pont senki sem kérdezte.
De magyar patriótaként nagy megkönnyebbülésemre rájöttem, hogy a miniszterelnök hogyan érthette a vallomását: harminc éve saját gépjárművel megy minden magyar érdekeltségű sporteseményre.
Ugye, így már mindjárt más?! Így már fel sem merülhet a korrupció gyanúja. Volt, amikor gyalogszerrel, volt, amikor szakadt Zsigulival, volt, amikor tömegközlekedési eszközökkel, jelenleg csillagászati árú magánrepülővel. Ennyire egyszerű.
A fennakadást nyilván az okozhatta, hogy a miniszterelnök elfelejtette közölni a nagyérdeművel, hogy egyébként minden, amire azt hisszük, hogy különböző oligarchák vagyonát képezi, az mind-mind valójában az ő személyes tulajdona. Rogán Antal hajszárítójától Mészáros Lőrinc bugylibicskájáig, Tiborcz István láthatósági mellényétől Kósa Lajos utolsó cent örökségéig, Nyerges Zsolt televíziójától Matolcsy György pénztárcájáig, Andy Vajna minden szál szivarjától Garancsi István utolsó matchboxáig (a magánrepülőt is beleértve) minden Orbán Viktor tulajdona. Ha ezt hozzátette volna, most semmiféle felháborodás nem lenne, senki sem gondolna a hivatali korrupció minősített esetére és annak beismerésére.
Akkor már csak annyit kellene megmagyarázni a magyar embereknek, hogy a miniszterelnöküknek miért csak néhány százezer forintos megtakarítása van papíron, és ezzel szemben hogyan lehet az ország messze leggazdagabb embere a gyakorlatban.
Még szerencse, hogy - mint megtudtuk - magyar emberek valójában nem is léteznek, így nyilván nincs is olyan, akit ez az egész helyzet igazán zavarhatna. Egy magyar miniszterelnök és baráti, valamint családi körének irreális gazdagodása, hazug vagyonbevallása vagy évtizedes korrupciója nyilván csak a valódi magyar embereket zavarhatja igazán, de magyarnak lenni jelenleg kicsit olyan, mint Schrödinger macskájának. Ahhoz, hogy kiderüljön, ki az, aki igazából magyar, kell szülessen magyar unoka is. Na de az unoka sem születik ám csak úgy magyarnak, mert annak is kell saját magyar unoka, hogy kiderüljön, magyar-e vagy sem, és így tovább, a sor végtelenül folytatható.
Végkövetkeztetésem tehát, hogy szerencsére, és egyben sajnos is, Schrödinger dobozában élünk. Egyszerre rettegünk a bevándorlástól és hagyjuk el az országot, mint egy süllyedő hajót, egyszerre arcátlanul korrupt milliárdos és kispénzű szotyit köpködő trottyos gatyás proletár a miniszterelnökünk, egyszerre védi kormányunk a keresztény értékeket és tagadja is meg azokat, és most már azt is tudjuk, hogy egyszerre vagyunk magyarok és nem magyarok.
De Schrödinger dobozában is van egy jó tanácsom Orbán Viktornak: ne feledje, bármi, amit nyilvánosság előtt mond, egyszer felhasználható lesz ön ellen egy valódi jogi eljárás során!