„Az Interpol által kiállított okmány mindenhol a világon mentességet jelent, kivéve az illető saját országában” – mondja Tóth Tibor nyugalmazott rendőrtiszt, aki munkája révén gyakran került kapcsolatba a nemzetközi szervezettel. Szerinte nem kizárt, hogy Meng Hung-vej letartóztatásának semmi köze nincs az Interpolnál végzett munkájához, de az is elképzelhető, hogy olyan adatokhoz próbált meg hozzáférni a kínai rendőrség adatbázisában, amelyeket nem akartak megmutatni a nemzetközi szervezetnek.
Kellett egy csapat
Az alapötlet, hogy kell egy „világrendőrség”, furcsa módon a monacói hercegtől származik. 1914-ben azért hívta meg a legbefolyásosabb országok rendőreit és bűnügyi technikusait, mert túl sokan túl sokat loptak a világ legnagyobb kaszinójában, jelentősen apasztva a miniállam bevételét. A konferencia 15 résztvevője meg is állapodott abban, hogy hamarosan kidolgozzák az együttműködés alapelveit, ám közbeszólt a történelem, és az I. világháború miatt a dologból nem lett semmi. Aztán 1923-ban Johann Schober, Bécs rendőrfőnöke karolta fel az eredeti ötletet, és 22 tagország rendőreinek közreműködésével Bécsben létrehozták a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Bizottságát (International Criminal Police Commission, ICPC), melynek a bűnügyi rendőri együttműködés lett a kizárólagos célja.
A testület afféle rendőrklubként működött, a rendőrök alapvetően szakmai szervezetnek tekintették, működését nem segítették nemzetközi szerződések. A helyszínválasztás egyébként nem a véletlen műve volt: akkoriban Bécsben őrizték az egykori Monarchia központi bűnügyi nyilvántartását, amelyik a legprecízebb és a legpontosabb volt a világon.
Az Anschluss után az ICPC-t és az addigra összegyűlt adatbázist a németek Berlinbe költöztették, itt működött 1940-ig. Mivel a tagállamok többsége nem nézte jó szemmel a fasizálódó Németországot, és főleg azt, hogy az ICPC adatbázisát a németek politikai ellenfeleik lejáratására és megsemmisítésére használják, gyakorlatilag mindenki kilépett a szervezetből, amely a világháború alatt nem is működött. A háború után, a bombázások és szétlopkodás után megmaradt adatbázis nagy része a franciákhoz került, mint ahogy a szervezet központja is. 1947-ben Párizsba, majd az 1986-os merénylet után Lyonba. Még sokan emlékeznek arra, amikor a szélsőbalos Action Directe négy tagja levegőbe röpítette az akkor már Interpol (International Criminal Police Organization, ICPO) névre hallgató szervezet székházát, benne szinte a teljes iratanyaggal. Ezután költöztették át a céget Lyonba, ahol a mai napig székel.
Államok felett
Ahogy 1923 és 1938 között a jogelőd ICPC-re az osztrák mentalitás és Ausztria érdekei nyomták rá bélyegüket, a második világháború után majd’ 40 évig az Interpol „franciás” jelleget öltött: 1985-ig minden főtitkár francia volt, a vezető pozíciókba Párizs szinte kizárólag franciákat vagy francia anyanyelvű belgákat, luxembourgiakat, svájciakat neveztetett ki. Utána jöttek az amerikaiak. Egészen 2016-ig, akkor került a szervezet élére a kínai Meng Hung-vej.
Az Interpol jelenlegi alapszabályának elfogadását hatalmas viták előzték meg. Az ütközőpont az volt, hogy tegyék-e lehetővé a (nemzet)államoknak a beleszólást az Interpol belügyeibe, vagy maradjon a szervezet kifejezetten rendőrségek informális klubja. A „klubpártiak” érvelése szerint az államok meg fogják ragadni az alkalmat és bele fogják keverni a politikát a szakmába, vagyis a bűnüldözői tevékenység elveszíti politikai pártatlanságát. A másik fél álláspontja szerint viszont állami garanciák nélkül az Interpol nem fogja tudni beváltani a hozzá fűzött reményeket, mert a bűnüldözés eleve állami feladat. Végül az alapszabályba az „ország” szó került az állam és a kormány helyett, elismerve jogukat az őket az Interpolon belül képviselő szervezetek és személyek kiválasztásához.
Nem nyomoznak
Így lett az Interpol első kínai vezetője, vagyis elnöke az a Meng, aki előtte negyven évig dolgozott a kínai bűnügyi igazságszolgáltatás és a rendőrség kötelékében. A drogkereskedelem elleni harc, a terrorelhárítás és a határvédelem volt a feladata. De – ahogy a New York Times róla szóló írásában megjegyzi – igen aktív volt a Kínából elmenekült adócsalók felkutatásában és hazaszállításában is. Megválasztása után emberjogi szervezetek nem véletlenül aggódtak amiatt, hogy Meng segítségével megélénkülhetnek a politikai emigránsok utáni kínai külföldi nyomozások és akciók. Mert bár az Interpol deklaráltan politikamentes szervezet, az ellen nem sokat tehet, ha valamely tagja az évek alatt felgyülemlett hatalmas adatbázist politikai célokra használja.
Az Interpol most egy több mint 200 tagot (országot) számláló adminisztratív szervezet, nincs önálló nyomozati jogköre, nincsenek nyomozói és fegyverei sem. A lyoni központban dolgozó csaknem 700 alkalmazott mellett a tagországokban dolgozó „kiemelt” rendőrök alkotják a derékhadat. „A másodosztályú krimik és a bulvársajtó által az Interpolról sugallt kép hamis – mondja Tóth Tibor. – Nem szuper rendőrségről, nem egy nemzetek felett álló bűnüldöző szervezetről van szó, hanem olyan intézményről, melynek munkatársai az információcserét, az adatok kölcsönös átadását és felhasználását, valamint a tagállamok közötti kommunikációt segítik elő. Az Interpol a világ egyik legdrágábban működtetett postahivatala, amely koordinál és információkat továbbít” – magyarázza az exrendőr. És nem is mindig túl gyorsan és hatékonyan.
„Nagy és bürokratikus szervezetről lévén szó, sokszor hasznosabb közvetlenül az adott ország rendőrségéhez fordulni egy ügyben, mint az Interpolhoz, feltéve, hogy 90 napnál hamarabb szeretnénk eredményt produkálni” – világítja meg a helyzetet Tóth Tibor.
