Amikor először találkoztam ezzel, a címsorban látható, szándékosan nagybetűkkel írt szóval, komolyan mondom, nem kis fejtörésembe került, hogy megértsem, miről is van szó. Pedig egy aránylag normális, hétköznapi magyar szövegkörnyezetben volt. Ráadásul csupa kisbetűvel. Mert elsőre azt hittem, hogy valamilyen idegen nyelvből való szó, esetleg név, amelynek a magyar szövegben való szerepeltetése (az eredeti nyelven, vagy az azt közelítő olvasattal) valamilyen célt szolgál.
Lehetne mondjuk japán – osbun, vagy oszbun kiejtéssel –, esetleg valamilyen más kelet-ázsiai nyelv szava. Vagy akár indonéz, hindi, fárszi, arab. De ne menjünk messze, mert norvég, vagy izlandi is lehetne. Csak hát ennek semmi értelme nem volt, a leírt mondatban betöltött helye, szerepe miatt. Aztán ahogy tovább olvastam a nem túl hosszú szöveget, rájöttem, hogy rossz felé megyek az értelmezés útján, mert ez a szó nem az, aminek látszik, hanem valami más. Nem osbun.
Ősbűn.
Hát igen, a szöveget leíró jóember (vagy jóasszony) olyan klaviatúráról írta, amelyen nem voltak a magyar helyesírásnak megfelelő ékezetes betűk. Valóban így volt. Mutatom a saját szövegemben:
Elkepzelheto, hogy nem volt a mi helyesirasunknak megfelelo betukeszlete, de lenyegi mondandoja okan belegepelte a sajat lehetosegei szerint.
De persze az is lehet, hogy volt, csak lustaságból, trehányságból, vagy közömbösségből nem törődött vele. Meg persze a saját mondandója érthetőségével sem. Jó, van, akinek nem számít. Az ő dolga. De akinek szánja, esetleg nem fogja érteni, hogy mit akart közölni vele. Vagy félreértheti.
Gyakorta látom közösségi térben, hogy (főként) fiatal lányok szélsebesen írnak a telefonjukba valami szöveget, két hüvelykujjukkal (vagy a körmük hegyével). Ilyen írás-sebességgel biztos, hogy nem futja az ékezetes betűkre. Akinek írják-küldik, talán érti. Talán nem. Az ő dolguk.
Szoktam néha én is ilyet csinálni, ha emailt küldök olyan országban élő barátaimnak, akikről tudom, hogy gépükön nincs nemcsak megfelelő betűkészlet, de a rendszerük fogadóképessége okán megjelenítési lehetőség sem. A ”megfelelő betűkészlet” - már ha helyes magyar prozódiával írnám - körülbelül így nézne ki: „megfelel%/* bet¤[&k@szlet” és akkor nem tudnák olvasni a szöveget, vagy halálra bosszantanám őket, vagy a második ilyen mondat után mérgesen félbehagynák. Mivel ezt nem akarom, ezért vagy ékezetek nélküli szöveget küldök, vagy csatolok egy dokumentumot, amelybe nyugodtan leírhatom szabatos magyar helyesírással, amit akarok.
Babits Mihály írta egy helyen: „Minden rossz mondat egy törött ablak, amelyen át egy rossz gondolatra látni”.
Sok rossz (hibás helyesírású) mondat egy egész gondolkodás, egy egész ember torzképe. Mondhatnám: OSBUN
