– Új dolog ez, vagy régi ügy, amely mindig is létezett hazánkban?
– Nem a mi korunk jelenségei ezek. Az összeesküvés-elméletek egykorúak a civilizációnkkal. Amióta van politikai hatalom, vannak események, amelyeket képtelenek vagyunk átlátni, azóta vannak összeesküvés-elméletek is. Azt szoktam mondani, hogy amikor az egyik őskori vadásznak nagyobb zsákmány, csillogóbb kő és netán szebb nő jutott, mint a másiknak, azóta léteznek összeesküvés-elméletek is, melyekkel az elszenvedő fél próbálta megmagyarázni mindezt. Sok példa van erre a történelemben is. Ilyen konteók (konspirációs teória) kerengtek például akörül, hogy kik okozták a középkori pestisjárványokat? A zsidók mérgezték meg a kutakat? Mi történt Zrínyi Miklóssal? A Habsburgok küldték-e a vadkant? A sort a végtelenségig lehetne folytatni.
Úgy mondanám, hogy a konteók a világ történéseinek „népi” magyarázatai. Jobb azonban, ha nem népinek, hanem „nem-hivatalosnak” nevezem, hiszen a hivatalos politikával, vagy a hivatalos akadémiai tudománnyal szemben, vagy mellett határozta és határozza meg önmagát. Ez a nem-hivatalos kultúra mindig is létezett és különböző csatornákon terjedve állt elő a saját világmagyarázataival, amelyek elutasíthatták, de akár meg is erősíthették a hivatalos szféra nézeteit. Ennek a nem-hivatalos, vagy népi tudásnak a részét képezték a hiedelmek, a babonák, a mágia – a minket körülvevő világ ősi, archaikus magyarázatai –, amelyek meglepő módon gyakran kapcsolódnak a konteók világához. Hiszen az összeesküvés-elméletek is olyan jelenségeket akarnak magyarázni, amiket nem értünk, nem látunk át, mégis hatással vannak a kultúránkra. A konteók a háttérben ezért olyan érdekeket, csoportokat tételeznek, amelyeket mi nem észlelünk, s amelyek valamely rejtett cél érdekében működnek.
Az összeesküvés-elméleteknek azonban több szintje van. Nem lehet ugyanúgy kezelni azt a konteót, ami szerint egy futballcsapat azért kapott ki, mert a tagjai előzetesen tippmixeltek, azokkal, amelyek szerint a földi kultúrát a bolygónkat évezredek óta látogató földönkívüli gyíkemberek irányítják, vagy azzal, amely szerint valakik konspiratív módon összeesküdtek, hogy beindítsanak egy globális migrációs folyamatot.
Vannak tehát eseményszerű konteók, amelyek egy dolgot magyaráznának meg, vannak a rendszerszerűek, amelyek szerint a „valakik titokban” döntöttek a világválság, egy politikai rendszerváltás vagy épp a nemzetközi migráció beindításáról. De találkozunk elképesztő méretű hálót feltételező szuper-konspirációkkal is. Ilyen például a mai „alternatív magyarságtudomány” jelensége, amelynek egy komplex összeesküvési hálója létezik, benne a magyarság „igaz történelmét” eltitkolni akaró Habsburgokkal, a volt kommunistákkal, a szabadkőművesekkel, a katolikus egyházzal, a mai ellenséges érdekkörökkel, vagy akár az akadémiával.
– Ez már szinte vallás?
– Attól függően, mennyire mélyek ezek az elméletek, úgy válhatnak hitté. Úgy működnek, mintha vallások lennének. Betöltheti például az UFÓ-hit a vallás szerepét is. De amikor megjelenik egy etnopogány kör, amelyik a transzcendens világkép mellett azt is hirdeti, hogy Szűz Mária és Jézus eredetileg magyar volt, akkor valójában már új vallási mozgalomról beszélhetünk.
– Ezek szerint nálunk nem jött a felvilágosodás?
– A hiányos tudás feltétele az összeesküvés-elméletek terjedésének. A felvilágosodás azt hirdette, hogy tudással, a tudomány segítségével a világ megismerhető. Itt viszont egy mitikus világnézetről van szó, ami szerint a világ megismerhetetlen, rejtett erők, csoportok uralják az életünket, és állnak a különféle jelenségek mögött. A kortárs összeesküvés-elméletek archaikus magatartást közvetítenek. Tehát bajaink oka, hogy „valakik” mágikus, titkos módon rontást hoztak ránk, amit viszont mi hasonlóan mágikus módon képesek vagyunk leleplezni és megszüntetni. Ezt valóban nem hatotta át a felvilágosodás, ez a mágia világképét tükröző jelenség.
– Kultúrakutatóként van-e fogalma arról, mennyire hatja át ez a jelenség a magyar társadalmat?
– Ha ennek a jelenségnek a különböző szintjeit vizsgálom, kimondhatom: mindenkinek megjelenik valahogy az életében valamilyen konteó. Ha a rendszerszintű elméleteket nézem, akkor különös dolgokkal találkozom. Kulturális antropológusként a politika tartalmát nem vizsgálom, nem minősítem, de például a szimbólumvilágát, az üzeneteit igen. És elgondolkoztat, ha azt látom, hogy egy politikai kampány szinte semmi mást nem üzen, mint azt: gonosz, idegen erők összeesküdtek ellenetek, s mi majd megvédünk. Nos, ilyenkor ugyanazzal az archaikus világképpel találkozom, amelyről az imént beszéltem. A legutóbbi hazai választások eredménye persze nem jelenti azt, hogy a győztes oldal szavazói mind konteó-hívők lennének. Sok okuk lehetett még arra, hogy így döntöttek. De azt látjuk, hogy használtak a kampányban egy összeesküvés-elmélet diskurzust, s ez a mechanizmus nagy3on szép eredményeket hozott. Jól felismerték, hogy sokkal macerásabb a társadalmi-gazdasági problémák megoldásával kampányolni, mint „rácsatlakozni” egy ilyen archaikus tudati jelenségre, félelmet ébreszteni, a félelem tárgya ellen szimbolikus védelmet nyújtani és ezen keresztül kohéziót létrehozni.
– Elképzelhető az, hogy politikai technológusok kezébe kerülünk, akik erre az archaikus hajlamra rájátszva álhiteket terjesztenek?
– Nem kell valamilyen magasabb szerv ahhoz, hogy manipulálja a társadalom tagjait. A konteók azért is terjednek olyan szinten mindenütt a világban, mert ezek az elméletek új, korszerű csatornákon jutnak el mindenkihez. Szinte mindenki fenn van az interneten, ahol a maga a tudását szabadon terjesztheti. Ez lehet akadémiai tudás, de lehet „alternatív tudás” is. Ha valaki képes létrehozni a közösségi médiában egy csoportot, amely az ezoterikus magyarságtudománnyal, a földönkívüliek trükkjeivel, vagy a chemtrail-elmélettel (chemical trail=kémiai csík; a repülőgépek kondenzcsíkjai valójában vegyi anyagokból állnak, amelyekkel a lakosságot mérgezik - a szerk.) foglalkozik, ehhez akár több ezer tag is csatlakozhat. Olyan lehetősége van, amilyen a korábbi korokban elképzelhetetlen volt. S az egyszeri ember elolvassa és elfogadja, mivel ez a képernyőn keresztül jelenik meg, mintha hivatalos lenne.
– Bemondta a rádió…
– Bemondta a rádió, a tévé, fenn van az interneten. Tömegesen fordulnak az emberek az internethez, ha tudást keresnek. Például beírja valaki a keresőbe, a szót, hogy „pálos”, mert a magyar eredetű pálos rend érdekli. Az első ötven találat harmada biztosan azt közli majd, hogy ez a katolikus szerzetesrend valójában az ősi magyar táltosok rendje volt. A jelenség annyira hangsúlyossá vált, hogy pár éve egy írásomban utánamentem, hogy kik és miként eresztettek rá egy összeesküvés-elméletet a pálosokra, átértelmezve a rend létrejöttének legendáját. Ez eredetileg úgy szólt, hogy Boldog Özséb a Pilisben összegyűjtötte a remetéket, s így jött létre a rend. Igen ám, de egyes alternatív történészek szerint a Pilis kitüntetett, szakrális magyar hely, s az itt lakozó remeték voltaképpen a magyar ősvallás bujkáló táltosai voltak. Amikor később II. József rendeletével csak a „hasznos” szerzetesrendeket hagyta meg, a pálosok Lengyelország területére menekültek. Az alternatív történészek szerint az onnan visszatértek viszont már nem az eredeti, a „táltos-pálos” hagyományokat őrző pálosok voltak, akik ismerték a magyarság „igaz történelmét”, hanem a pápa és a lengyel király által 1784-ben alapított lengyel pálos rend. Jól látható tehát hogyan csatlakozik össze a magyarság különös elrendeléséről szóló elméletek sokasága. Olyan rendszert építenek ki, amibe képesek bármit becsatornázni. Amikor például annak idején Heribert Illig előállt a kitalált középkor elméletével, a magyar alternatív történészek egy része egyből lecsapott rá, ebben is a maguk igazolását vélték megtalálni.
Érdekes megnézni azt is, hogyan működnek az ilyen elméletek hívei. Nem beszűkült emberek elméletgyártásáról van szó, hanem sokszor nagy tudású, de tökéletesen rossz módszertannal dolgozó szerzőkről. Általában apró adatokat, félreeső részleteket ragadnak ki a szövegkörnyezetből és egy átfogó elméletet építenek rájuk. Jó példa erre Badiny Jós Ferenc, a pártus Jézus elmélet népszerűsítője, aki például hatalmas forrásbázisra épített, és úgy tűnt, mintha tudományos munkát írt volna. Amint írásai és nézetei népszerűvé váltak, az azokra fogékony követőket már nem lehetett meggyőzni arról, hogy történettudományi szempontból módszertana nem megfelelő. Akkor már senkit nem érdekelt, milyen szövegkörnyezetből ragadta ki azt a bizonyos állítást, ott vajon tényleg azt jelentette-e vagy teljesen mást, és az sem érdekes már, hogyan cáfolja meg mindazt egy „hivatalos” történész vagy teológus. Ez egy leegyszerűsített világkép, ahol csak jók és csak rosszak vannak. Ha valaki beállt a hívők táborába, akkor a másik oldalon csak a gonoszak, az összeesküvők állhatnak, akik soha nem mondhatnak igazat, mert bizonyára valamilyen mögöttes érdek miatt cselekszenek.
– Bulvárosodik a társadalmak gondolkozása. Mitől kattantunk rá ennyire a titkokra, rejtett ügyekre?
– Ez mindig így volt. Az emberek mindig keresték a titkos okokat gyakran még a nyilvánvaló ügyek mögött is. A bulvárosodás fő okát pedig az internet terjedésében látom. Az interneten mindenki lehet tudós, szakértő, aki megoldja a rejtélyeket és teszi mindezt „természetesen” önös érdek nélkül, a közösség felvilágosításáért. Ezek a leegyszerűsített, bipoláris világképet láttató üzenetek pedig erős kohéziót képesek létrehozni. De a profi média is ezekre az ügyekre hajt, ezzel árasztja el sok esetben saját műsorait, híreit. Az emberekben mindig volt igény a rettegésre, szeretünk valamitől félni. Nem csak a horrorfilmek, thrillerek bizonyítják ezt, de mintha lenne mindennapi igény is a félelemre. Minden héten félnünk kell az aktuális apokalipszistől, de félelmetes az is, hogy képtelenek vagyunk átlátni a világban zajló folyamatokat, a politikát, a háborúk okait. A konteó gyártója pedig megadja ezekre a félelmekre a vigaszt és rámutat arra, ki a legfőbb rossz. Ha abban a helyzetben van, akár ki is plakátolhatja, hogy minden rossz a gyíkemberek, szabadkőművesek, illuminátusok, politikusok vagy a Rothschildok miatt létezik. Minden korszakban, minden rendszerben megfigyelhető ez, akár felülről, akár alulról jöjjön is az impulzus, megnevezik az antihőst.
– Ez a világkép kapcsolódik az új hősök, celebek kultuszával is. Miért?
– A hősökre mindig volt kereslet. Ha nem lenne ilyen igény, nem lennének mitológiai alakjaink, szentjeink, történelmi hőseink. Nem vált volna népmesei alakká Mátyás király vagy a legendák hősévé Kossuth Lajos. Kellett a népnek az ideál, a hős, aki példát mutat, segít és bünteti a rosszakat. Ez nem múlt el, csak éppen az új koroknak új hősökre van szükségük. De az is látható, hogy a konteók, az alternatív világképek formálói is ilyen vitathatatlan személyiséggé válnak a híveik számára. Akik hisznek például ezekben az „ezoterikus magyarságtudományi” elméletekben, azoknak az a fontos, hogy Bíró Lajos, Gönczi Tamás, Szántai Lajos, Pap Gábor mit mond, s nem az, amit az „akadémiai tudomány” állít. Hatalmas példányszámban olvassák a könyveiket, lényegesen többen, mint a hasonló témával foglalkozó „akadémiai kutatókét”. Az ilyen témákat összegző folyóirat pedig sokezres példányszámban terjed. Nem a szakmának, a kutatóknak, hanem a hétköznapi embereknek szánják ezeket a szövegeket, az ő igényeik szerint születnek és válnak egyre népszerűbbekké.
– Kutatta Orbán Viktor személyi kultuszát is.
– Az én kutatásaim egy korábbi időszakra, a kétezres évekre vonatkoztak, 2009-ből voltak az utolsó adatok. Most nyilván másmilyen jelenségeket találnék, lényegesen összetettebbet és kontrasztosabbat. Abban az időszakaszban nagyrészt spontán, alulról jövő, szervesen kifejlődött hőskultusz volt Orbán körül, ami megjelent a társadalom szinte minden rétegénél. Volt akkor egyfajta messiásvárás, amelybe jól illeszkedett a politikai életben már két évtizede aktív, karizmatikus személyisége. Sok folklorisztikus elemet is tartalmazott ez a kultusz, mint a legkisebb fiú motívumát, aki szembement a regnáló hatalommal, aki megmaradt hétköznapi embernek, például hurkát töltött, focimeccsre járt. De az Orbán-mítoszt erősítette az is, hogy egy történelmi, szinte mitologikus pillanatban bukkant fel 1989-ben, mégpedig a „jók” oldalán és kimondta az akkor kimondhatatlan vágyat, a szovjet katonák kivonulásának követelését. Ez előny volt, hiszen a rendszerváltó időben a társadalomnak nagyobb igénye van olyan személyekre, akik irányt mutatnak az átalakulás útvesztőjében. Nem véletlen, hogy elsősorban akkor emelkednek ki a hősök, amikor jelentős társadalmi-politikai változások zajlanak.
– Az ellentábor gyűlölete is folklorizálódott. Orbán abban negatív mesehős lett, akihez minden rosszat kapcsoltak, és akiről gyalázkodó csasztuskákat szereztek. Ahogy az Orbán-hívek Gyurcsányról.
– Ezek a kampányok és ellen-kampányok néha a törzsi vetélkedés jellegét öltik. A 2006-os és 2010-es kampány volt ebből a szempontból a leghevesebb. Akkor a két ellentábor úgy csapott össze, mintha két „törzsi kultúra” harcolt volna egymással, vagy egy vallásháborúban lettünk volna. Nem voltak átmenetek, csak jók és rosszak, hősök és antihősök mindkét oldal szemszögéből. Mellesleg ez sem a kortárs politika sajátossága: hősök és antihősök gyakran párban járnak. Tervezem, hogy visszatérek a témához, közel tíz évvel Orbán győzelme után. Kíváncsi vagyok, hogyan változott ez a kultusz. Lehet, hogy nehezebb lesz a kutatást elvégezni, talán nehezebben szólalnak majd meg az emberek. Az Orbán-mitológia is lehet, hogy más jelleget öltött, más narratívákkal, más antihőssel, vagy antihősökkel, akik ellen meg kell vívnia a mitikus harcot.
– Van fogalma arról, kik az összeesküvés-elméletek hívei Magyarországon? Eljut közéjük?
– Általában nagyon kedves emberek, hihetetlenül segítőkészek, megnyílnak, egészen addig, amíg kiderül, hogy én nem hiszek az ő elméleteikben. Akkor lezárnak és onnantól kezdve magam is „zsidóbérenc-kommunista-szabadkőműves-antimagyar” összeesküvő leszek, vagy enyhébb esetben az ilyen körök által megtévesztett személy. Sokan közülük egyébként az értelmiséghez tartoznak, doktori címet viselnek, csak amiben megnyilvánulnak az nem biztos, hogy a saját szakterületük, például egy biológus, vagy egy orvos mond elméletet a magyar őstörténetről.
– Nem válik-e kiszolgáltatottá a társadalom, amelyet ellepnek a hasonló jelenségek? – Mindenképpen. Mert leegyszerűsített üzenetek árasztják el. És ezek nem mindig pozitív irányba hatnak. Ha például a legmagasabb szinten állnak elő azzal, hogy mi nem a halszagú rokonságot tartjuk, hanem a türkökhöz tartozunk, akkor nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb követelménnyé válik a rendcsinálás is ennek jegyében. Ezt persze a hétköznapi emberek nem feltétlenül érzik, csak a szűk értelmiséget izgatja. Globális jelenség a szélsőjobbra húzás, a populista tendenciák és a hasonló világmagyarázatok felbukkanása.
