Van Donald Trumpnak egy nagyratörő terve, amely mégis méltatlanul kevés figyelmet kap: az úgynevezett „arab NATO” létrehozása. Pedig az amerikai elnök szándékai tényleg komolyak, és már konkrét lépéseket is tett, nem csak a levegőbe beszél. Szeptember végén az ENSZ közgyűlésen például Mike Pompeo külügyminiszter egy asztalhoz ültette az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) hat államát, továbbá Egyiptomot és Jordániát, és megvitatták az arab NATO jövőjét is. Bár az Egyesült Államok és a GCC eredetileg mára tervezett washingtoni csúcstalálkozóját januárra halasztották, ám a terv ettől még nem került le napirendről.
Az elképzelés szerint a hat GCC tagállam - Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein, Kuvait, Omán és Katar - valamint Egyiptom és Jordánia tagságával életre hívnának egy diplomáciai-katonai együttműködést, a Közel-Keleti Stratégiai Szövetséget (MESA). Az Egyesült Államok támogatását élvező szervezet élén Washington közeli szövetségese, Szaúd-Arábia állna, feladata pedig papíron a térségbeli konfliktusok kezelése, a szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelem lenne. Azért csak papíron, mert a gyakorlatban a MESA egyértelmű célja a régió másik nagy „játékosának”, Iránnak a megfékezése.
Ez egyben a terv gyenge pontja, a szóban forgó országok ugyanis koránt sem egységesek a perzsa állammal szemben. A sorból egyértelműen kilóg Katar, az apró, ám gazdag állam, amely ellen különutas politikája, a terrorizmus támogatásának vádja miatt több arab állam blokádot vezetett be. Nem igazán illik a képbe az általában semlegességre törekvő Kuvait, továbbá az ugyancsak a két rivális között egyensúlyozó Omán sem. Sőt, még az is kérdéses, mennyire lehetne mozgósítani Egyiptomot és Jordániát.
„Az arab államok egy tömbbe tömörítésének ötlete alapvetően nem új, olyannyira, hogy sokuk már eddig is szövetséget kötött Iránnal szemben. A 2003-as iraki háború után például II. Abdullah jordán király fogalmazta meg, hogy a mérsékelt szunnita államoknak össze kell fogni az úgynevezett síita félhold megteremtése ellen” - mondta el lapunknak Csicsmann László. A Corvinus Egyetem docense arra is emlékeztetett, hogy Szaúd-Arábia is életre hívott néhány évvel ezelőtt egy terrorellenes koalíciót, amelynek vannak katonai elemei is, például a jemeni háborúban. Szerinte a felvetés újdonságát most inkább az adja, hogy az Egyesült Államok is mögé állt. Donald Trump ugyanis nem akar beavatkozni a térségben, inkább helyi partnereire bízná a konfliktusok kezelését.
A szakember ennek ellenére sem hiszi, hogy az ötlet valósággá válhat. Az érintett államok nézeteltérései ugyanis olyan mélyek, hogy nehéz lenne áthidalni őket. „Több mint egy éve tart már például a katari-szaúdi válság, ami már önmagában megkérdőjelezi a siker lehetőségét. Viszont Katar amerikai szempontból kulcsfontosságú, hiszen még egy bázisuknak is otthont ad, így egyszerűen kihagyni sem lehet a kezdeményezésből” - mutatott rá. Felmerül az a kérdés is, vajon mindenki elfogadná-e Szaúd-Arábiát vezetőnek? „Egykönnyen aligha. Egyiptom az arab tavasz után ugyan próbálta visszaszerezni regionális vezető szerepét, de nem nagyon sikerült neki. Sőt, az egyiptomi gazdaság bizonyos szintig függ Szaúd-Arábiától. Az Öböl-menti államok között Omán is inkább a semlegességet pártolja. Ugyanakkor nekik is be kell látniuk a realitásokat” - válaszolta.
A szakértő kétli, hogy ezeknek az államoknak önállóan meglenne a katonai erejük a konfliktusok kezeléséhez, amit szerinte jól példáz a jemeni beavatkozás sikertelensége. Hadseregük még mindig nagyban függ az Egyesült Államoktól, az egyiptomi haderő például az amerikai katonai segélyek köldökzsinórján lóg, a katonai vezetésük a tengerentúlon tanul, csakúgy, mint a szaúdiaké. A szövetség a terrorizmus elleni küzdelemben sem hozhatna áttörést: úgy vélte, ez csak retorikai fogás, a valóságban a felek teljesen eltérő politikai szempontok és érdekek alapján minősítenek valakit terroristának.
És hogy akkor mégis mire lehet jó egy ilyen „arab NATO”? „Szerencsétlen már az elnevezés is, hiszen ez a felvázolt szervezet nem igazán hasonlít a NATO-ra. Inkább egy amerikai diplomáciai kísérletről van szó, hogy életre hívjanak egy laza együttműködést, némi védelmi, katonai dimenzióval, amin keresztül érvényesíteni tudják érdekeiket” - mondta a szakember. Csicsmann László szerint az egész felvetés addig él, amíg egyrészt az Egyesült Államok pártolja, vagy amíg bele nem futnak egy valódi, nagyobb konfliktusba, ami próbára teszi őket.
