Az őszinteség leleplező. Ez jutott eszembe, amikor megnéztem azokat a pénteken készült reptéri képeket, amelyek a londoni Chelsea elleni mérkőzésről hazaérkező magyar „delegációról” készültek. Az is beszédes, hogy egy repülőgép nem volt elég a miniszterelnököt kísérők szállítására. Az élcsapatból mintha mindenki ott akart volna lenni. (Aki kimaradt, lemarad? – jutott eszembe a poros szlogen, kérdéssé formálva.)
Nem a lehajtott fejek, nem a fényképezőgépek optikáját elkerülő tekintetek az érdekesek (bár érdektelennek ezeket sem nevezném), hanem az egyik sofőr mozdulata. Ő félreérthetetlen gusztustalansággal hozta a fotósok tudomására, mit gondol róluk. Elképzelhető, hogy Bill Gates, Warren Buffet, Mark Zuckerberg sofőre ilyet tesz? Biztosan nem. A különbség nem kizárólag abban mérhető, amilyen civilizációs és kulturális különbség fennáll Buffet és Mészáros Lőrinc, valamint sofőrjeik között. A középső ujját félreérthetetlen mozdulattal fölfelé mutató gépkocsivezető gesztusában, mint cseppben a tenger, az Orbán-rendszer lényege sűrűsödött össze. Idegességében lett őszinte, és mert az lett, önleleplezővé tette az úrvezető magát és munkáltatóit.
Roppant zavaró tud lenni a nyilvánosság, ha mindenki (az oligarcha, a fotós, a sofőr, az újságolvasó) tudja, hogy ebül szerzett vagyonokból katapultált egy gáz- és vízvezetékszerelő a leggazdagabb magyarok ranglistájának élbolyába. Mészáros Lőrinc egyszerre metafora és valóság. A Londonból visszaérkezők közül a legtöbben nem saját erejükből és tehetségükből jutottak el oda, ahol ma látjuk őket. Kitartottak, szerencselovagok, strómanok, akik lelkük mélyen tudják, nem jár nekik az a napfény, ami rájuk sütött a repülőtéren. A világosságban szégyellősek.
És képzeljük el, miket hallgathatott ez a sofőr azt a luxusautót vezetve….