Helyszín, amely évek-évtizedek, vagy akár csak röpke pillanatok során az életünk meghatározó részévé válik. Ezekről mesél a 100 szóban Budapest. Szerelmekről, csalódásokról, fájdalmakról és örömökről olvashatunk a 12+1 díjazott írásban, amelyeket a tavalyi évhez hasonlóan a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár aulájában kiállítva, az elbeszélésekhez párosított illusztrációkkal együtt látható. A dobogós művekben a házba újonnan beköltözött lakók felhívásáról (Formanyomtatvány), egy nagypapa elvesztéséről (Nincsenek itt oroszok), valamint régi Margit-szigeti emlékekről (Nyár a Margit-szigeten) tudhatunk meg részleteket. A tizennyolc év alatti kategória győztese pedig a 2006-os tűzijátékhoz kapcsolódó apa-fia kalandról írt (A tűz nem játék).
A legjobb száz pályamunkáját és a korábbi évek kiválasztott írásait idén a POKET automatákból zsebkönyv formájában is be lehet szerezni, így száz szóban bárhová magunkkal vihetjük Budapestet. A szövegeket olvashatjuk a trolin, a metrón, a villamoson, vagy akár egy repülőgépen London felé tartva, s felidézhetjük saját emlékeinket: a hatodik kerületi gangot, a Móriczon elhagyott sapkát, a kedves Kálvin téri hajléktalan nőt. S bár a pályázatra készült megannyi írás elsősorban a fővárost öleli körül, mégis számos nyíregyházi, ajkai, soproni, gyöngyösi, szegedi, pécsi esetet előhívhat bennünk. Az immár ötödik éve meghirdetett 100 szóban Budapest nem csupán azt mutatja meg, hogy mindannyiunkban rejtőzik egy darabka ’talán már igaz sem volt’ történet a városról, hanem a város is őrzi a mi történeteinket. A metrón összetalálkozó szempár, a hétköznapi rohanásban átadott ülőhely, a fal túloldaláról ismert szomszéd hangja, vagy a mosolygós eladó a hentesnél mind-mind e történeteket tükrözi vissza, megszínesítve a mindennapjainkat.
