Ha visszapillantunk az idei év történelmi pillanataira, a legemlékezetesebb alighanem Mun Dzse In dél-, és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető kézfogója és határátlépése volt a két országot elválasztó demarkációs vonalon elhelyezkedő Panmindzsonban. Új korszak kezdődött a két állam viszonyában, ennek utolsó, néhány nappal ezelőtti fejleményeként megkezdték az ütközőzónában lefektetett taposóaknák megsemmisítését. Júniusban pedig Donald Trump elnök találkozott Észak-Korea „kis vezérével”. Az amerikai elnök hangzatosan beszélt Phenjan jövőbeni nukleáris leszereléséről, ám kézzel fogható eredmény alig született.
A múltban már akadt példa arra, hogy egykori politikai ellenfelek megosztva kapták a békedíjat, így 1994-ben, amikor a Nobel-bizottság Jichák Rabint, Simon Pereszt és Jasszer Arafatot tartotta méltónak az elismerésre, a közel-keleti enyhülésért tett erőfeszítéseikért.
Most azonban aligha lesznek ennyire merészek az ítészek. Bár valós az esély arra, hogy békemegállapodás zárja le az 1953-ban véget ért koreai háborút, korai áttörésről beszélni. Már csak azért is, mert Phenjan nemrég utalt arra, nem mond le egykönnyen nukleáris fegyvereiről. Így a koreai békefolyamat jövője sem látszik annyira rózsásnak, jóllehet Trump feltételezhetően azért találkozott Szingapúrban Kim Dzsong Unnal, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe, s elődjéhez, Barack Obamához hasonlóan ő is a Nobel-békedíj büszke tulajdonosa legyen. Erre azért is meglehetősen csekély az esély, mert ez esetben az elismerést Kim Dzsong Unnak is meg kellene kapnia, márpedig nem állna jól a díj egy olyan vezető kezében, aki sok ezer embert küldött a halálba.
„A nemzetközi politikában az idén kétségtelenül a két Korea párbeszéde jelentette az áttörést, de azért felmerül a kérdés, megteheti-e a zsűri, hogy ennek kapcsán osztja ki a díjat. Ez túl korai lenne” – vélekedett a leszerelés témakörével foglalkozó stockholmi intézet, a SIPRI igazgatója, Dan Smith.
Az év fontos eseménye volt az Etiópia és Eritrea közötti határ szeptemberi megnyitása. A két északkelet-afrikai állam júliusban kötött békét, 25 évnyi ellenségeskedés után. Ebben Abij Ahmed etióp kormányfő szerzett elévülhetetlen érdemeket. Szakértők ezért valószínűbbnek tartják, hogy ezt díjazzák majd a Nobel-bizottság tagjai, bár természetesen ezt sem lehet készpénznek venni. Összesen ugyanis 216 személyt és 115 szervezetet jelöltek az idén a díjra. Elképzelhető, hogy a Nobel-bizottság inkább biztosra megy, s egy olyan jelölt, emberi jogi, vagy klímavédelmi aktivista nevét olvassák majd fel ma délelőtt, aki régóta szerepel a várományosok között. Közéjük tartozik a kongói orvos, a szexuális erőszak ellen harcoló Denis Mukwege. Ha azonban szervezetet díjaznak, ez esetben az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) kaphatja az elismerést. Nem kizárt azonban az sem, hogy a #Metoo mozgalom személyiségeinek jut az idei díj.
