Nem hívta vissza Magyarország csütörtökig azt, a beregszászi konzulátuson dolgozó diplomatáját, akit az ukrán törvények és a bécsi konzuli egyezmény megsértésével vádol Kijev, így az ukrán külügyminisztérium nemkívánatos személynek nyilvánította és kiutasította az országból. Budapest válasza sem késett, egy ukrán diplomatának is 72 órán belül távoznia kell Magyarországról.
A diplomáciai botrányt a beregszászi konzulátuson két hete készült rejtett kamerás videó robbantotta ki. Az ukrán álláspont szerint a magyar konzulátus alkalmazottai azzal, hogy magyar állampolgárságot és útlevelet adtak ukrán állampolgároknak, megsértették Ukrajna törvényeit és a konzuli tevékenységről szóló bécsi egyezményt. A magyar külügy viszont arra hivatkozik, hogy Ukrajnában semmilyen törvény nem tiltja egy másik ország útlevelének átadását, és nem minősül bűncselekménynek egy másik ország útlevelének birtoklása sem.
Ezt emelte ki lapunknak dr. Tóth Mihály ukrajnai magyar alkotmányjogász, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke is. Szerinte „az ukrán törvények nem tiltják, és ezért értelemszerűen nem is szankcionálják más állampolgárság felvételét. Ugyanakkor az állampolgársági törvény kilátásba helyezi az ekként cselekedő ukrán polgár számára az ukrán állampolgárság elvesztését. Valószínűleg ezért döntött úgy az ukrán hatalom, hogy nem az állampolgársággal kapcsolatos szabályozás, hanem az Ukrán Büntetőtörvénykönyv 111. cikke szerinti, hazaárulás bűntettének gyanújával indít vizsgálatot” a rejtett kamerás felvétel kapcsán - mondta.
Értelmes párbeszédre lett volna szükség
Bársony András, a második Gyurcsány-kormány volt ukrajnai nagykövete úgy látja, a jelenlegi feszült helyzetből van visszaút. A magyar kormány a lényeget nem vette észre, ezért nem talált európai partnereket az ukrajnai magyar kisebbség jogainak védelméhez.
Hogyan értékeli Ön a most kialakult helyzetet az ukrán-magyar kétoldalú kapcsolatokban?
Azt gondolom, a dolog gyökerei visszanyúlnak a Majdan előtti időszakra. Abban az értelemben, hogy a nyelvtörvény akkor hatályban lévő változata a mostani vezetés szemét szúrta, hiszen a Janukovics kormányzat idején elfogadtak egy olyan nyelvtörvényt, amely az orosz és a többi nemzeti kisebbség jogait európai normatívák mentén vezette be az ukrán jogrendbe. Az új hatalom azonban azonnal korlátozó intézkedéseket vezetett be, ennek lett eredménye az új nyelvtörvény és oktatási törvény. De ez utóbbi is visszanyúlik Julija Timosenko kormányzása idejéig, akkor fogadtak még el olyan oktatási törvényt, amely a kárpátaljai magyarság érdekeit sértette. Vagyis nem új jelenségről van szó, a régi történetek felmelegítése zajlik most már ellenfél és ellenzék nélkül. Az orosz nyelvet és kisebbséget támogató politikai erők eltűntek a Majdan után, és most tulajdonképpen az a helyzet állt elő, hogy az ukrán hatalom bármit megtehet, mert nincs ellenfele a kisebbségi nyelvek és kisebbségek elleni küzdelmében.
Amit mondott az úgy is értelmezhető, hogy Janukovics idején a kisebbségek helyzete európaibb volt, mint az európai integrációért forradalmat kirobbantó mai hatalom alatt.
• Így is le lehet fordítani, de nem ez a lényeg. Ma egy szélsőségesen kisebbségellenes kurzus van hatalmon Ukrajnában, amely politikai irányultságát tekintve szélsőjobboldalinak is nevezhető. Ha ellenfélre talál, csak a másik irányból, a szélsőjobb másik irányzata felől jöhet. Jelen esetben a szélsőjobbhoz közeledő magyar kormány és a szélsőjobb ukrán kormány harcáról van szó a magyar kisebbség kapcsán.
Jogosnak tartja a magyar kormány azon lépését, hogy bojkottálja az ukrán integrációs törekvéseket
Nem gondolom, hogy jogos lenne, mert nem áll arányban a két probléma egymással.
Inkább tárgyalni kellett volna?
Így van. A magyar kormány ebben az ügyben ugyanolyan felelősséggel bír, mint a különben teljesen rugalmatlan ukrán kormány.
Miben áll a magyar kormány felelőssége?
Abban, hogy nem vette észre, hogy az egész akciósorozat mögött az ukrán kormány védekező magatartása van az oroszokkal szemben. Aki ezt nem veszi észre, aki nem látja, hogy a történetnek ez a leglényegesebb pontja, az valószínűleg hibázik. És hibázik akkor is, ha nem próbál az ukránokkal ez ügyben értelmes párbeszédet folytatni.
Nem próbáltunk?
Én azt gondolom, mindennek lehet nevezni, csak értelmes próbálkozásnak nem, azt, amit tettünk.
De közben azt látjuk, hogy a nemzetközi és európai intézmények nem állnak ki ebben az ügyben az ukrajnai kisebbségek mellett, nem látjuk azokat a figyelmeztetéseket, amiket egy integrációra törekvő ország esetében meg szoktak tenni. A kelet-közép-európai országok csatlakozási folyamata során alapvető kritérium volt a szomszédsági viszonyok rendezése és a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása, bővítése. Ha Románia például ilyen jogsértő törvényeket hozott volna a magyarok ellen, ma sem lehetne EU tag. Ukrajna esetében ez miért nem kritérium?
Azért mert Ukrajna esetében adott egy politikai helyzet, az, hogy az ország szuverenitása lényegében veszélyben volt és van az oroszok által. Az oroszoktól való félelem, az orosz megszállás mindent felülír ebben a helyzetben. Az elsődleges cél Ukrajna integritásának megvédése, minden egyéb ezután következik. És ezt tudomásul kell venni a partnereknek is. Mi azonban a magyar kisebbség kérdését e fölé helyeztük és ehhez nem találtunk partnereket, érthető módon.
Diplomataként, az ukrajnai viszonyok ismerőjeként, mit gondol, van esély arra, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete utólag javítható legyen, a jogfosztó intézkedéseket pedig törüljék? Járható ez az út?
A dolog kettős. Egyrészt azért, mert nem teljes jogfosztásról, tiltáshoz, hanem igazságtalan korlátozásokról van szó. De ebből a helyzetből mindig van visszaút jogilag is és politikailag is.
A mostani kölcsönös kiutasításból adódó feszültségből is van visszaút?
Természetesen. Ez egy diplomáciai botrány, ami zajlik, de igazából vihar egy kanál vízben. Egy konzuli kiutasítás nem olyan rendű intézményesítése a problémának, ahonnan ne lehetne visszajönni. Ennél sokkal komolyabb diplomáciai feszültségek voltak az elmúlt időszakban – csak emlékeztetőül, az Orosz Föderáció elleni bojkott meghirdetésekor tucatnyi diplomatát utasítottak ki kölcsönösen egy sor országból, és mégis az élet megy tovább. Ez egy szokásos diplomáciai lépés, de nem ilyen esetekben szokták alkalmazni, mint a mostani magyar-ukrán vita.
Akkor ez mindkét félnél inkább befelé üzenet?
Igen. Nem arról van szó, hogy a diplomáciai kapcsolatok szintjének csökkentése következne be. A dolgot levitték olyan alacsony technikai szintre, amilyenre lehetett. Egy diplomata kiutasítása indoklás nélkül is bármikor lehetséges, viszonosság is természetesen előállhat, de ez nem jelenti azt, hogy ha a következő héten nem küldenek ki egy diplomatát, akkor azzal kapcsolatban további fenntartások vagy korlátozások léphetnek életbe.
