Bár Nagy Anikó egészségügyi államtitkár csak október 12-i hatállyal mondott le, már szerdán elmaradt a találkozója a kórházak főigazgatóival: az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) ugyanis vezetőváltásra hivatkozva – úgy tudni, Kásler Miklós miniszter ösztönzésére – lemondta azt. Információink szerint Nagy Anikó még készült az ügyei lezárására, de a miniszter „kényszerszabadságolta”, és értésére adta, nem kívánja látni a tárcánál. Ez a sértődött reakció jól illeszkedik azon vezetői intézkedések sorába, amelyek ismereteink szerint Kásler Miklós miniszter és Nagy Anikó államtitkár szakításához vezettek.
Az elmaradt szerdai főigazgatói értekezleten egyébként a kórházak átvilágításával kapcsolatos tapasztalatokról, teendőkről, az év végén szükséges adósságrendezésről beszéltek volna. Lett volna miről egyeztetni. Az intézmények negyven százalékánál ugyanis már szeptember óta ott vannak a Pénzügyminisztériumból delegált költségvetési felügyelők. További 12 intézményt pedig maga az államtitkárság szakemberei vettek górcső alá, hogy végre hiteles adatokat gyűjtsenek az eladósodás okairól. Becslések szerint a hiány az év végéig elérheti a 70-80 milliárd forintot. Mint emlékezetes az Állami Számvevőszék vezetője a kormánypárti napilapban azt találta mondani: anarchiát, kaotikus viszonyokat találtak az egészségügyi intézmények gazdálkodásában.
Nagy Anikónak személyesen kellett közbelépnie, hogy gazdasági szabályokra hivatkozva ne blokkolják a kórházak kifizetéseit, ne lehetetlenítsék el a gyógyítást. Ilyen apróbb sikereket ugyan ért el az új minisztériumi vezetés, de az ágazat égető problémáit illetően nem jutott előre. Úgy tudjuk, az egészségbiztosító költségvetésében körülbelül 100 milliárd forinttal van kevesebb, mint amennyi a rendszer működtetéséhez év végéig még szükség volna. Az összegből 75-80 milliárd a kórházak adóssága, további 25-30 milliárdos kiegészítésre pedig a gyógyszerkassza szorul. Részben azért is, mert lényegében nincs szakmai jogalkotás: például rendre elmaradt az új gyógyszerek támogatási körbe való befogadása, így azokhoz a betegek csak az úgynevezett egyedi méltányossággal juthatnak. Az így biztosított készítményeket a gyártó áralku nélkül, a maga szabta áron adja a biztosítónak. E gyógyszercsoport kiadásainak fedezetére mintegy 9 milliárdot szántak a költségvetésben, viszont már látszik, év végéig ennek az összegnek a két és félszerese fogyhat el. De a szakmai jogalkotás hiányát példázza az is: a Richter új világszabadalma, egy skizofréniára ható gyógyszer, amit a világon széles körben befogadtak a támogatotti körbe, Magyarországon még mindig nem elérhető. A készítményhez csak azért nem jutnak hozzá a betegek, mert az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) hónapok óta képtelen jóváhagyni az erről szóló javaslatot. A Richter készítményei mellett mintegy 70 egyéb innovatív szer vár befogadásra.
A humán tárcának nem volt jó válasza a sürgősségi ellátás botrányaira sem. A Honvédkórházban kirobbant botrányok jelezték, hogy e területen számos tennivalója lehetne az egészségügy irányítóinak, például a betegutak és a munka szervezésében – de érdemi lépés nem történt. Még csak a kérdést se vetették fel, hogy az egyik legnagyobb forgalmú sürgősségi központ működtetése jó helyen van-e a honvédségnél. S ugyan a miniszter megígérte a sürgősségi ellátás reformját, ebből csak annyi derült ki, hogy állítólag erre van egy koncepciója a tárcának. Ám az öt szerzőn kívül olyat nem találtunk, aki látta volna, a terv rendszerszerű bevezetésére semmilyen lépés nem történt. Az országos intézetek vezetői által összeállított öt népegészségügyi program-tervezettel sem történt semmi egyelőre, mióta a miniszter ünnepélyesen átvette azokat. Pedig a megvalósításukra ígért kereken 40 milliárdot elvben már szét is osztották. Információink szerint az összegből 15 milliárd kerülne az Országos Onkológiai Intézethez, 11 milliárd a Heim Pál kórházhoz, a mozgás és a mentális programmal foglalkozó országos intézeteknek pedig 4,5-4,5 milliárd jutna, a kardiológiai betegségek megelőzésre pedig szintén a terület országos intézete kapna 8 milliárdot.
Hasonlóan nem jutottak előre az elmúlt öt hónapban a kórházi fertőzések visszaszorításában sem. Erre ugyan készült egy jogszabály, amely bizonyos protokollokat előír, ám ezek betartására éppúgy nem rendeltek forrást, mint például az ellátás minimális feltételeinek megteremtésére. Részben eszközök híján, de azzal sem tudott mit kezdeni a miniszter és az államtitkára, hogy mind több helyen, így például Ajkán és a Honvédkórházban már a „lábukkal tiltakoznak” az orvosok és a szakdolgozók az ellehetetlenülő munkakörülményeik miatt.
– Mindezeknél is nagyobb baj a rendszerben a morális szétcsúszás – állította lapunknak egy kórházi vezető, aki szerint miután nincs szakhatósági felügyelet, lényegében mindenki azt csinál amit akar. A betegfogadó térben dolgozó recepciós büntetlenül megteheti, hogy hosszú órákig nem veszi fel a telefont, az orvos gátlástalanul várakoztathatja a beteget, vagy átirányíthatja a magánrendelésére. A háziorvosok munkáját senki nem ellenőrzi, lényegében azt csinálnak amit akarnak. Ugyanazt a kártyapénzt kapja, ha becsületesen gondozza, és akkor is, ha csak beutalókkal látja el a pácienseit. Nincs minőségmérés, vagy bármi egyéb szakmai kontroll. És amikor a rendszerben kiderül, hogy törvénytelenül pénzt szednek az ügyeleti ellátóhelyeken a betegektől – akkor a fölháborodáson kívül nem történik semmi. Ezen a helyzeten pedig – tette hozzá a vidéki kórházigazgató – az államtitkárok napi cseréje nem fog változtatni.
