Hamis munkaidő nyilvántartással, az elektronikus be- és kiléptetőrendszerek kijátszásával igyekeznek leplezni a termelőcégek, hogy a törvényben megengedettnél jóval többet dolgoztatják munkavállalóikat. Vannak már szép számmal olyan üzemek is, amelyek felvállalják a törvényes munkaidő-keretek túllépését, és az érte járó büntetést is belekalkulálják a költségvetésükbe. A háttérben az egyre jelentősebb munkaerőhiány áll: az emiatt kieső munkaórákat ugyanis valahogy pótolni kell. A szakszervezetek eközben szélmalomharcot vívnak a túlóráztatás visszaszorítása érdekében, hiszen sok dolgozó csak azt látja: több pénz tud keresni. Azt viszont nem mérik fel, hogy hosszú távon mindezzel maguk alatt is vágják a fát, hiszen az egészségükkel játszanak.
A munka törvénykönyve szerint a kötelező munkaidőn túl évi 250 óra rendkívüli munkavégzést rendelhet el a munkáltató. Ha kollektív szerződést kötnek a dolgozókkal, akkor ez a keret 300 órára is felemelkedhet. Az ipari cégeknél többnyire a 300 órás korlát, amelyet azonban jócskán túllépnek a dolgozók. Egy autókárpitokat gyártó beszállító cég egyik dolgozója például már szeptember végén 650 órányi túlórával büszkélkedett, ami azt jelenti, hogy heti 4-6 napon át 12 órázik. Az eddigi rekorder egy december végére 800 túlórát teljesített munkás volt – említett néhány kirívó példát László Zoltán. A főként az ipar területén tevékenykedő Vasas Szakszervezet alelnöke szerint a munkaerőhiány erősödésével egyre általánosabbá váló problémáról van szó. A feldolgozóipar területén már szinte nincs olyan munkavállaló, aki ne lépte volna túl a törvényben megengedett túlórakereteket, pedig még nincs is itt vége az évnek.
A szakszervezeti vezető szavait megerősíti a Pénzügyminisztérium foglalkoztatásfelügyeleti főosztályának legutóbbi jelentése is. Eszerint a munkaügyi hatóság 9 703 munkáltatót ellenőrzött az elmúlt félévben, a vizsgálatok során a munkaadók kétharmadánál tárt fel jogsértéseket, amelyek a 41 ezer ellenőrzött munkavállaló 61 százalékát érintették. A legkirívóbb probléma, a feketefoglalkoztatás mellett a munkaidővel, a pihenőidővel és a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos jogsértésekkel találkoztak a legtöbbször az ellenőrök. Ez minden negyedik munkavállalót érintett - kiemelten a gépipar és a feldolgozóipar, valamint a kereskedelem területén dolgozókat.
A leggyakoribb szabálytalanság a munkaidő-beosztás hiánya, aminek célja a rendkívüli munkavégzés leplezése. Jellemző, hogy nem határozzák meg a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját, ami ellenőrizhetetlenné teszi a túlmunkát. A hatóság emiatt ritkábban is intézkedik rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos szabálytalanság miatt. Ha mégis fény derül egy-egy esetre, az rendszerint egyszerre nagyobb munkavállalói létszámot érint. Január-június között a gépiparban 1588, a feldolgozóiparban 580 munkavállalónál állapítottak meg ilyen jogsértést. Az iparban egyébként 10-ből 7 dolgozót szabálytalanul foglalkoztatnak.
Az ipari cégekre a jogsértésekért összesen több mint 15,5 millió forint bírságot szabtak ki, ám van, hogy már ez sem bír visszatartó erővel. László Zoltán találkozott olyan céggel, amely már egyfajta „átalányt” fizet a kormányhivatalnak a túlórakeretek túllépéséért: a jogsértésért rendszeresen kiszabott többszázezer forintos büntetéseket eleve belekalkulálják a költségvetésükbe. A másik véglet, amikor a cég kozmetikázza a munkaidő-nyilvántartást, utólag belenyúlva akár az elektronikus beléptető rendszer adataiba is. Arra is akadt példa, hogy a műszak lejártával a kapunál lehúzatták a kártyákat a dolgozókkal, majd a hátsó bejáraton visszaküldték őket dolgozni – meséli a szakszervezeti vezető.
Hasonlókról számol be a foglalkoztatási főosztály jelentése is. Mint írják: „van olyan cég, amelyik nem kozmetikázza a jelenléti ívek tartalmát, kifizeti a teljesített órák után a bért és a bérpótlékokat, de túllépi az évi 250 óra rendkívüli munkavégzési korlátot. A másik véglet, amikor ezt a szabálytalanságot megpróbálják leplezni, a munkaidő-nyilvántartást hamisítják, mozgó bérben történik a leplezett rendkívüli munkavégzés kifizetése.” A jelentés szerint a munkáltatók szakemberhiányra hivatkoznak, és gazdasági megfontolásból – a rendelések teljesítése érdekében – követnek el jogsértéseket, a dolgozókat pedig nem éri anyagi kár, mivel a ledolgozott munkaórákat kifizetik. A törvényes munkaidő túllépése azonban főleg a gépekkel dolgozók körében rendkívül veszélyes lehet – hívják fel a figyelmet.
Erre figyelmeztetett László Zoltán is. Mint mondta: a túlhajtott munkavállalóknál gyakrabban fordulnak elő roncsolásos munkahelyi balesetek, gyors tempóban romló egészségügyi állapotuk miatt a későbbiekben ráadásul jóval többe is kerülnek majd a társadalombiztosítási rendszernek. Erről azonban a dolgozókat is nehéz meggyőzni. Van, hogy a munkaadó fenyegeti kirúgással vagy egyéb szankciókkal a túlórázást megtagadókat, a dolgozók azonban többnyire maguk is örülnek a túlórának, mert pénzszerzési lehetőséget látnak benne. Ha megpróbálunk fellépni ellene, a szakszervezetből való kilépéssel fenyegetnek. Pedig azzal ártanak igazán maguknak és a családjuknak, ha hagyják magukat kizsigerelni – véli László Zoltán. Szerinte inkább azt kellene elérni, hogy a heti 40 órás munkavégzésért olyan bér járjon, ami tisztességes megélhetést biztosít minden dolgozónak.
