Tort ül a hatalom. Elhiteti velünk, hogy az ellenzék a halott, pedig a ravatalon a magyar képviseleti demokrácia van kiterítve. Lényegi jellemzőjétől a születése pillanatában fosztották meg a rendszerváltó politikusok, azzal, hogy a választói hatalmat matematikai trükközéssel politikusi hatalommá változtatták.
A választók többségének (50 százalék + 1 fő) valós demokráciában joga, hogy maga fölé emelt vezetőit hatalmukban megtartsa, vagy leváltsa érdemük szerint. Minden választónak joga ugyanakkor, hogy meggyőződése és szimpátiája szerint szavazzon, és a szavazatát ne használhassák fel olyanok hatalomra segítéséhez, akiket a választó soha sem támogatna.
Választási rendszerünk ezeket a feltételeket nem biztosítja, mert úgy alakítja át a voksokat mandátumokká, hogy lehetővé teszi a kisebbség uralomra jutását és a töredékszavazat rendszerrel a választói akaratot semmibe véve használja fel a voksokat. Ha valaki a voksok 40 százaléka birtokában hatalomba tud jutni, akkor a többség kerül ellenzékbe. A kisebbség uralma mindig diktatúra, mert biztosítania kell a hívei megtartását és a többség kordában tartását. Ez klientúra kiépítését jelenti a vezetés minden szintjén.
Az MSZP első győzelme megmutathatta volna a rendszer lényegét. Horn Gyula és csapata azonban nem merte felvállalni a kisebbségi hatalmat, mert félt a visszatérő kommunista diktatúra vádjától. Orbán Viktort a 2010-es győzelmekor már nem tartotta vissza ilyen gátlás. Az egyfordulósra alakított választási rendszert (tetézve a győzteskompenzációval) már nyíltan a kisebbség hatalomban tartásának eszközévé tette. Rákényszerítette az ellenzéket, hogy szintén antidemokratikus lépésként elvtelen összefogásra törekedjen.
Vissza kell adni a többség jogát a döntéshez olyan választási rendszer bevezetésével, ahol a győztesnek legalább 50 százalék + 1 voksot kell szereznie ahhoz, hogy kormányt alakíthasson! A pártok a kapott voksok birtokában addig tárgyalnak, amíg valamelyikük létrehozza a kormányzáshoz szükséges többséget, hogy a köztársasági elnök kormányalakítási megbízást adhasson. Mandátum kiosztás csak ezt követően jöhet, amely során az 50 százalék feletti voks-többség mértéke szerint lehet szorzót bevezetni a kormányképesség növelésére, de többségből sosem lehet szorzóval kétharmad. Ahhoz a voksok kétharmada kell. Ha kormányzás közben elveszik a voks-többség (pl. kilép egy koalíciós partner), elvesznek a többlet mandátumok is.
Nem a Fideszt kell leváltani, hanem a diktatúra lehetőségét kell kizárni. Akinek valós többsége van – tőlem ez lehet a Fidesz is –, az vezesse az országot. Nyilvánvalóan erre a választáson legerősebb pártnak van a legreálisabb esélye. Ha egyedül rendelkezik a voksok többségével, nincs koalíciós kényszer. Minden más esetben kompromisszumot kell kötnie annak, aki kormányozni akar. Ez kizárja a kontroll nélküli hatalom kiépítését.
Jó lenne, ha a kétharmad birtokában a Fidesz megteremtené a tényleges demokráciát a választási törvény fenti értelmű újragondolásával. Sajnos ennek kicsi a valószínűsége, pedig ez végre igaz válasz lenne az EU felől érkező feddésekre is. Sokkal reálisabb lehetőség a változás kikényszerítése parlamenten kívüli eszközökkel. Ehhez az ellenzéknek a parlamentben kell beterjesztenie egy valóban demokratikus választási törvényt, és nekünk, demokrata választóknak együtt kell tüntetnünk a beterjeszteni kívánt törvényjavaslat mellett, míg a parlament be- és el nem fogadja. Ez konkrét cél - mint az internet adó, vagy a vasárnapi boltbezárás elleni tiltakozás volt -, amiért érdemes kockázatot is vállalni.