Egy hallgatólagosan lezártnak tekintett dossziét nyitott újra az Európai Unió Bírósága (EUB) a múlt héten, amikor kimondta, a magyar bíróságok vizsgálhatják, megfelelően tájékoztatták-e ügyfeleiket annak idején a bankok a devizahitelek árfolyamkockázatairól. Ha úgy ítélik meg, a szerződési feltételeket a hitelfelvevő számára nem világosan és érthetően fogalmazták meg, akkor akár tisztességtelennek is nyilváníthatják a szerződéseket. A tájékoztatásnak pedig nemcsak alaki és nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie, hanem konkrét tartalommal is meg kell tölteni – mondta ki a luxemburgi testület.
Mindennek azért van nagy jelentősége, mert a devizahitelek forintosítására vonatkozó 2014-es törvényekkel a kormány megszüntetett ugyan a devizahitel-szerződésekben bizonyos tisztességtelen feltételeket, de mivel az árfolyam-kockázattal kapcsolatban nem rendelkezett, lényegében kimondta: annak terhét a fogyasztóknak kell viselniük. Ezt követően pedig a bíróságok nem vizsgálták a devizahiteles perekben az árfolyam-kockázattal kapcsolatos kérdéseket. Holott a bankok többsége – inkább saját magát levédve, semmint a tényleges tájékoztatást szolgálva - csupán egy sablonszöveget íratott alá a hitelfelvevőkkel, amelyben az adós vállalja az árfolyam-változásból eredő kockázatokat.
Két magyar devizahiteles perének ügyében azonban a Fővárosi Ítélőtábla kikérte az Európai Bíróság véleményét: értékelheti-e egy szerződési feltétel tisztességtelenségét, ha az nem világos és érthető, annak ellenére, hogy a magyar jogalkotó hallgatólagosan jóváhagyta az árfolyamkockázat adósokra történő terhelését. Ennek kapcsán mondta ki az EUB, hogy igenis lehet vizsgálni ezeket a kérdéseket, ezt nem befolyásolja a forintosítási törvény. A Kúria az ítéletet követően azonnal közleményben sietett leszögezni: tanulmányozzák a döntést, de ők már 2015-ben és 2016-ban is ezen a véleményen voltak. Érdekes módon a bíróságok mégis keresetek ezreit utasították el arra hivatkozva, hogy az árfolyam-kockázattal kapcsolatos tájékoztatást már nem lehet vizsgálni – hívta fel a figyelmet Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke. Szerinte a Kúria „álszent közleményével” csupán a bíróságokra próbálja hárítani a felelősséget, miközben valójában „elvárás volt a bíráktól”, hogy utasítsák el a kereseteket. Úgy véli: a folyamatban lévő mintegy 10-12 ezer devizahiteles per száma a sokszorosára nőhet az ítélet nyomán, de szubjektív bírói döntések születhetnek, hiszen nincs egy lista, amely összefoglalná, miről és hogyan kellett volna tájékoztatniuk a hitelfelvevőket a bankoknak. Az EUB döntését megelőző főtanácsnoki vélemény ugyan arra tett javaslatot, hogy a nemzeti bíróság határozza meg ezeket a kritériumokat, de az ítéletből ez végül kimaradt.
Barabás Gyula úgy fogalmazott: a magyar bíróságok eddigi gyakorlata alapján kétségei vannak, hogy a perek többségében a bírák a devizahitelesek javára ítélnek majd. A folyamatban lévő árveréseket és végrehajtásokat ezzel együtt azonnal le kellene állítani, az EUB szándéka ugyanis egyértelmű.
Ravasz László ügyvéd, az Adóskamara képviselője úgy látja: a devizahitelesek ügyét Magyarországon soha nem jogi, hanem politikai kérdésként kezelték, ehhez pedig a bíróságokat is felhasználták. Mint mondta: a devizahitelek elterjedése ugyanúgy politikai döntés – egy hibás gazdaságpolitikai elképzelés – hatására történt, mint ahogyan később a kormány és a bankok között megkötött alkuk miatt utasították el a bíróságok a devizahiteles keresetek sokaságát.
Kérdéses, a Kúria hajlandó-e most az eddigi irányvonalat korrigálni és az európai jogrendnek megfelelő iránymutatást adni a bíróságoknak. Ravasz László szkeptikus e tekintetben, bár – mint fogalmazott – az EUB ítélete ad egy reménysugarat: ha a devizahitelesek és a magyar bíróságok a sarkukra állnak, felülírható a rendszer.
Az ügyvéd szerint egyébként a fő kérdés nem is az, hogy megfelelő módon tájékoztattak-e annak idején a kockázatokról a bankok, hanem az, hogy egyáltalán azt a terméket adták-e el, amit ígértek. Az emberek egy olyan olcsó lakáshitelért fordultak hozzájuk, amelyet – ellentétben az akkor 15-18 százalékos kamatozású forinthitelekkel – hosszú távon is fizetni tudnak. Erre kínálták fel a bankok a svájci frank alapú, olcsó hiteleket. Ezeket az ügyfelek mégsem tudták hosszú távon fizetni, vagyis a bankok nem teljesítették, amit a vállaltak – magyarázza Ravasz László. Szerinte emiatt az összes devizahitel-szerződést érvénytelennek kellene nyilvánítani, és mielőbb le kellene állítani a végrehajtásokat. Emellett hatályon kívül kellene helyezni azokat a – például magas illetékeket előíró - jogszabályokat, amelyek megnehezítik a devizahitelesek jogérvényesítését. Ezekkel ugyanis most akár azt is meg lehet akadályozni, hogy egyáltalán elinduljanak ezek a perek.
A magyarok léptek leginkább a csapdába
Az Európai Bíróság döntése nyomán nem oldódik meg automatikusan a magyar devizahitelesek ügye, a hazai bíróságoknak ugyanis egyesével kell vizsgálnia: az adott szerződésben megfelelően tájékoztatta-e a bank a konkrét hitelügylet kockázatairól az ügyfelet. Vagyis minden adósnak külön pert kellene indítania. Mivel többszázezer perről lenne szó, a bíróságok pedig túlterheltek, az MSZP szerint a politikának kell beavatkoznia törvényhozás útján - véli Szakács László, az MSZP elnökhelyettese.
Jelenleg az adósnak kell bizonyítania, hogy nem megfelelően tájékoztatták a bankok a devizahitelek árfolyamkockázatáról. Az ellenzéki párt ezt megfordítaná, és törvényben mondaná ki "megdönthető vélelemként": a bankok megtévesztették devizahiteles ügyfeleiket, ezért az árfolyamkockázat terheit nem viselhetik kizárólag az adósok. Vagyis a banknak kellene bizonyítania igazát. Szakács László szerint a bankok nem informálták ügyfeleiket megfelelően, ha így lett volna, senki nem vette volna fel ezeket a kölcsönöket. Ezért ha törvény mondaná ki ezt, akkor újra kellene számolni a devizahiteleket az akkori árfolyamon, a bankoknak pedig adott esetben kártalanítaniuk kellene az ügyfeleket. A kilakoltatásokat pedig azonnal le kellene állítani. Szakács László megjegyezte: korábban a fideszes képviselők is úgy látták, hogy a bankok becsapták ügyfeleiket, most mégsem gördítenek akadályokat a végrehajtások és kilakoltatások elé.
A nyári horvát devizahiteles döntés kapcsán az ellenzéki pártok által kezdeményezett rendkívüli ülésre el sem mentek a fideszes képviselők. Pedig a zágrábi kereskedelmi bíróság júliusi ítélete üzenetértékű a magyar perekre nézve. Aszerint ugyanis a pénzintézetek elmarasztalhatóak amiatt, hogy nem adtak megfelelő tájékoztatást a kölcsönt felvevőknek. A döntés értelmében 120 ezer horvát adós kaphatja vissza a hitelei után túlfizetett kamatok és a devizaárfolyam közötti különbséget. Ezt megelőzően Szlovéniában még januárban nyilvánított semmissé egy svájcifrank-alapú hitelszerződést a szlovén legfelső bíróság arra hivatkozva, hogy a bank nem tájékoztatta ügyfelét a devizahitelek magas kockázatáról. Emiatt az adósnak az eredeti hitelösszeget kell visszafizetnie a banknak, kamatok nélkül. Az ítélet nyomán 20 ezer ember tartozása csökkenhet legalább 60 százalékkal.
Persze egy ilyen döntés hazánkban egészen más hatással lenne, hiszen Szlovéniában és Horvátországban nagyságrendekkel kevesebb hitelszerződést kötöttek, mint nálunk, a régióban Magyarország sétált bele a legjobban a devizahitel-csapdába. A magyar devizahitel-szerződések száma 2010-ben 5,6 millióra rúgott, ebből 1 millió jelzáloghitelre vonatkozott. Az ezredfordulón megjelenő devizahitelezés az állami lakáshitel-támogatási program szigorítása után, 2004-től kezdett el gőzerővel terjedni, a devizahitel-állomány legnagyobb mértékben 2006–2008 között növekedett. A magyar háztartásoknak 2010 júniusában már közel 7300 milliárd forint devizahitel-tartozása volt. Ez a teljes hitelállomány kétharmadát tette ki, ami régiós összehasonlításban rendkívül magasnak számított, csak a balti államokban voltak ennél magasabb arányok. A devizahitelek több mint 90 százalékát svájci frankban vették fel, az adósok kétharmada 150-165 forintos svájci frank árfolyamon.
